bv pszichologia 1

Kurt Lewin tanításának börtönügyi vonatkozásai

2007-09-03T15:07:00.000-07:00

Kurt Lewin (1890 – 1947) sokak szerint a modern szociálpszichológia, szervezetpszichológia és az alkalmazott lélektan úttörője. Zsidó családban, Lengyelországban született, egy Mogilno nevű faluban, szolgált az I. világháborúban, majd a Berlini egyetemen szerzett Ph.D. fokozatot. A hitleri rezsim elől menekülve először az Egyesült Királyságba, majd az Egyesült Államokba menekült.
Rendkívül fontos munkásságának a következő építőkövei érintik a börtönt mint szervezetet és társadalmi intézményt:
- csoportdinamika
- szervezetfejlesztés
- action research (kb. részvételi közösségi tervezés)
- Gestalt
- Encounter és T Csoport
- vezetői stílusok

1. Csoportdinamika - mezőelmélet

A börtönök működése elképzelhetetlen csoportok nélkül. Egyes csoportokat jogszabály definiál, mások pedig látszólag spontán jönnek létre. A jogszabály által keletkezett csoportok hatékonysága axiomatikusan alacsonyabb, mint a spontán csoportoké. Ez utóbbi megállapítás nem csak a börtönökre vonatkozik, de a börtönökben nagyon markánsan van jelen. Éppen ez az a tényező, amire a büntetés-végrehajtási pszichológiai gondolkodást alapozhatjuk. Amennyiben a büntetés-végrehajtási jog a költségvetés mégiscsak alakítja a börtön környezetét, általános értelemben a Lewin által megfogalmazott mezőelmélet érthetőbbé teszi a börtön valódi működését.

A fenti ábrán a „C” jelű fogvatartott az adott helyzetben „A” és „B” célok között választhat, amelyek közül az „A” a tiltott cselekményben való részvétel egy fogvatartott társsal, míg „B” a tiltott cselekmény feljelentése (felnyomása). Ha az emberi csoportokban is a fizikai törvények működnének, a vektor hatása azt eredményezné, hogy a „C” jelű fogvatartott egyenesen „elmenne” „A” és „B” között, azaz „C” nem venne részt sem a balhéban és nem is lenne vamzer. A jogszabályok és általában minden szabály (vagy inkább egyetemesebben fogalmazva: törvény) alapján csak a fentiek szerint tudjuk megítélni a cselekményt: a fogvatartott vagy jó vagy rossz.

A valóságban azonban a fogvatartott – a példa kedvéért – a tiltott magatartást választja. A szituáció minden pillanatban változik, és a cselekvéshez vezető út vagy gondolatsorozat a legritkábban egyenes.

Lewin kétfajta csoportot különböztetett meg egymástól. Az első a primer csoport, ami csak az emberek laza társulása (pl. a villamoson utazó emberek), a másik a funkcióval rendelkező csoport. A börtönben nehéz olyan csoportot mondani, aminek ne lenne valamilyen funkciója. Ennek az az oka, hogy börtön dinamikus mezője térben zárt.

Bruce Tuckman elmélete a csoportok geneziséről

1. Forming: amikor az emberek szeretnek együtt lenni.
2. Storming: amikor udvariassági határok alakulnak ki.
3. Norming: amikor bizalom és egy közös tevékenység alakul ki.
4. Performing: amikor a hatékony együttműködésre törekszik a csoport.

Ezek a folyamatok a börtönben is lehetségesek, bár kissé nehezen képzelhető el, hogy a fogvatartottak a börtönön belül olyan embereket találnak, akikkel szeretnének együtt lenni. Ezért a börtönben a fogvatartotti csoportosulások nem az udvariasság, hanem a valószínűleg a farkastörvények szerint működnek. Ezért a bizalom eleve meginog, a gengekre jellemző területvédelem alakul ki a csoportok között, és a hatékony együttműködés a rivális csoport ellen fog irányulni.

Ugyanez történik a börtönőrök és a fogvatartottak csoportjai között, azonban ezeket a viszonyokat nagyjából jogszabályok rendezik, de azok korántsem mindenhatóak.

A társas közeg dinamikáját kölcsönös viszonyok (vektorok), a folytatólagosság és a szituáció határozzák meg.
Az esemény dinamikáját csak az objektumot és szituációt egyaránt tartalmazó konkrét egész definiálja.

A rendszer mint egész egyensúlyra törekszik, azonban az egyensúly nem egyenlő a feszültségmentességgel. A rendszerben rendkívüli feszültségek lehetnek jelen, mégis elkülönül a környezetétől. (pl. kitörés nélküli börtönlázadás).

Az alábbi oldalon valódi börtönbeli élethelyzeteket szimuláltunk:

klikk ide

2. Szervezetfejlesztés

A szervezet két vagy több személy egy vagy több cél elérésére alkotott munkaközössége, amelynek a fejlődése a hatékonyságban érhető tetten.
Ennél tágabb fogalom a társadalmi intézmény, amelyben a szervezet mindene eleme megvan, azonban csak a cél érhető kézzelfoghatóan vagy érezhetően tetten.
(A fenti meghatározások természetesen eltérnek a jogi kifejezésektől.)

A szervezetfejlesztésnek Lewin szerint a következő funkciói vannak:
- a belső kapacitás növelése,
- a hatékonyság növelése,
- a cél és a küldetés folyamatos alakítása,
- hosszú távú felhasználás.

Belső kapacitás a büntetés-végrehajtás rendszerén belül a munkáltatás, a képzés, és általánosságban a foglalkoztatás. A büntetés-végrehajtás hatékonyságát nagyon nehéz mérni, de van jó pár faktor: önkárosítások, öngyilkosságok, rendkívüli események. A bv. célja folyamatosan a szakmapolitika és az aktuális politikai helyzet függvénye.

Richard Beckhard szerint a szervezetfejlesztés a szervezet egészét érintő, felülről irányított, tervezett tevékenység, amely növeli a szervezet hatékonyságát és épségét, továbbá a szervezeti eljárásokban a magatartástudományok eszközeivel avatkozik be.
Nem nevezhető szervezetfejlesztésnek a létszámleépítés, az építkezés, és bármilyen beruházás, amennyiben azok nem a fenti definíció szerint történnek.
Példa erre, hogy az intézet külső biztonsági rendszerének erősítése a belső biztonság csökkenésével járhat, ha a tevékenység nem harmonizált. A bástyafalakra szerelt NATO drótok, és az ablakok elé tett kilátásgátlók a fogvatartottak emberi méltóságát sértik, ezért agresszívebbek lesznek, és nagyobb veszélyt jelentenek egymásra, a személyzetre. A rendszer elemei közötti közvetlen kommunikáció metodológiai szempontból hatékonyabb és kevésbé költséges.

Warner Bennis szerint a szervezetfejlesztés egy komplex stratégia, amely a szervezetben jelenlévő nézeteket, attitűdöket, értékeket és struktúrákat változtat meg annak reményében, hogy a szervezet új technológiákat, piacot és célokat (challenges) szerezzen.

A stratégia szerves része, és talán a magja az attitűdváltozás, amelyre a büntetés-végrehajtási pszichológia című tantárgy első része alapszik.

A szervezetfejlesztésnek a gyakorlat szintjén két része van: a szervezeti hatékonyságnövelés, ami az előbb részletezett stratégiáknak felel meg, valamint az emberi erőforrás fejlesztés, azaz a human resources (HR).

A HR alapfunkciói a következők:
- toborzás
- kompenzálás
- ellenőrzés / irányítás
- promóció
- kapcsolat szervezés
- tervezés

3. Kunzultáns és kliens ethosz

Lewin a hatékony team munkát action research-nek nevezte, azaz arra gondolt, hogy a csoportmunkának tett-, és feladatorientáltnak kell lennie. Ehhez elkerülhetetlen a megfelelő stratégia kialakítása, a legjobb gyakorlat alkalmazása és a környezetismeret. Későbbi tanulmányaink során látni fogjuk, hogy a börtönbeli rezsimek működésében is kulcsszerepet játszanak a teammunka elemei.
A csoportbeli teammunka során a „főnök” konzultáns, a „beosztott” kliens. Ha képesek vagyunk semlegesen nézni egy börtönbeli körlet működését, azt fogjuk látni, hogy a körlet működése annál hatékonyabb minél inkább érvényesül a konzultáns és kliens ethosz.

Az action research a társas tevékenység különböző formáinak és hatásainak kutatása. Ez a kutatás egy újabb társas tevékenységhez vezet, továbbá lépcsőzetes, tervezésen és adatelemzésen alapul.

Reason és Bradbury-féle újabb (2006-os) definíció:
Az action research az együttműködésen alapuló, problémamegoldásra törekvő eljárás, amely az adatelemzésen, a háttértényezők felmérésén és megértésén nyugszik, továbbá szervezeti és személyzeti változásokat jósol be.

4. Gestalt

A gestalt német szó, jelentése alakzat. Egy egész pszichológia irányzatot jelöl a Gestalt, amit alaklélektannak hívnak. Fő tézise az, hogy az egyén nem értelmezhető a környezete nélkül, és ezt a jelenséget paralell, analóg és önszervező tendenciák (szelf!) szabályozzák.
A fogvatartott nem értelmezhető a börtön nélkül, a családja nélkül, a fogvatartott társa nélkül vagy a fiziológiai állapota nélkül.
A viselkedés nem egyszerű lépesekből áll, hanem a viselkedésre minden egyszerre és egészlegesen (holisztikusan) hat.

Wolfgang Köhler majmokkal végezetett összetett faladatokat. Botokkal kellett megszerezni egy banánt. Egy Szultán nevű majom képes volt kisebb botokból nagyobbakat építeni, hogy elérjen egy nagyon távoli banánt. Azaz a majom fejében a szituáció egészlegesen jelent meg.

A viselkedés (B) az egyén (P) és a környezet (E) együttes FUNKCIÓJA (f).

5. Encounter és T csoportok (Szenzitív tréningek)

Lewin háborús traumán túlesett katonákkal dolgozva alakította a találkozási (Encounter) és tréning (T) csoportokat, amellyel a terapikus jellegű csoportfoglalkozások alapjait tette le.

Az Encounter csoportokban hasonló sorsú vagy éppen ellenséges csoportok tagjai találkozhattak egymással, és oszthatták meg egymással a tapsztalataikat bármilyen témában. A módszer lényege a személyes találkozás, a közös aktivitás és a közös csoportképződés.

A T csoportok még ennél is egyszerűbben működtek. 10-15 személy kötetlenül beszélget, és lewini módszer szerint gyakran téma sincsen. A csoportnak nincsen irányítója, és nincsen vezetője. A csoportban egy idő után szerepek és feszültségek keletkeznek, majd kompromisszumok születnek. Az egyén a csoport reakcióiban mint tükörben látja magát. A közösség döntést hoz, és ez motiváló hatású.

6. Vezetői stílusok

Lewin már 1939-ben vezetői stílusokról beszélt.

Az autoriter

- az autoriter vezető részleteiben meghatározza a feladatokat, a végrehajtást, a lépéseket,
- nem biztos, hogy rossz indulatú,
- közvetlenül nem vesz részt a munkában, a munkát megosztja
- a személyt dicséri vagy kritizálja a munkával kapcsolatban

Az autokrata vezetési stílus akkor működik, ha a vezető képes egyedül dönteni, ahol a döntést nagyon kevésbé lehet befolyásolni, ahol az emberek egyéni motivációját nem segíti, ha be vannak vonva a döntésbe.

A magyar börtönök metodista (szabályzatalapú) eszme szerint működnek, ahol elvileg a döntést semmi sem befolyásolhatná, azonban a valóság teljesen más képet mutat. Kiegyensúlyozatlan jogszabályi háttérben és anyagi bizonytalanságban az egyén képtelen egyedül dönteni.

A demokratikus

- a demokratikus vezető közösségi alapon határozza meg a feladatokat és a célokat,
- a döntéseket asszisztálja vagy moderálja,
- a feladatok tekintetében is csoportdöntésre hagyatkozik, technikai jellegű tanácsokat ad,
- a munkamegosztásról is kollektíva dönt,
- a környezetet méltatja vagy kritizálja

A demokratikus vezetési stílust nagyon kedvelik azok a beosztottak, akik autokrata vezető irányítása alatt álltak, és különösen azok, akiknek a véleményét nem fogadták el. A demokratikus vezetési stílus problematikus lehet egy olyan környezetben, ahol széles a vélemények választéka, és ahol nem világos, hogy milyen út vezet a végső döntéshez.

A magyar börtönökben a vélemények legalább a biztonsági és a nevelési szakirány között polarizálódnak, de erélyes vonal a gazdasági, az egészségügyi és személyügyi lobbi is. Nagyjából ilyen hivatalos szegmensekre oszlik a szervezet is. Egy fontos egység hiányzik, a vezetők munkáját segítő stratégiai részleg.

Laissez faire

- a szabadelvű vezető nem dönt, nem vesz részt a munkamegosztásban, nem alkot véleményt, szabadon hagyja a folyamatokat

A szabadelvű vezetés akkor működik, ha a dolgozók kellően motiváltak, önállóan képesek dönteni, ha nincs szükség központi irányításra. Ilyen környezetben a nonprofit cégek és a civil szervezetek működnek a legnagyobb hatékonysággal.

A klasszikus, lewini kísérlet szerint a demokratikus vezetési stílus működött a legjobban, mert az önkény lázadást szült, míg a szabadelvű csoportokban a résztvevők nem fektettek be annyi energiát a munkába, mint amennyire képesek lettek volna.
A lewini csoportdinamika kritikáját Erwing Janis fogalmazta meg a legmarkánsabban.

Tansegédlet, letölthető ppt:
Gestalt princípiumok

Publish at Scribd or explore others: Academic Work prison Lewin

Attitűdök és viselkedés

2005-10-25T15:28:00.000-07:00

A kép Marcel Mauss-t (1872-1950) ábrázolja, aki azt mondta, hogy a társas közegben található mintázatok (template-ek vagy patternek) automatizmusokra késztetik az embereket. Sigmund Freud (1856-1939) kortársának tekinthető. Freud a cselekvések inditóokait a tudattalanban látta. A mai tudományok inkább Mauss-t igazolják, mégsem kap elég figyelmet. Gondolkozzunk el ez azon, hogy a börtön mint zárt tér, milyen mintázatokat kínál.

Attitűdök és viselkedés

E témakör jóval egyszerűbb, mint az előző. A börtön szempontjából az a lényeg, hogy a saját és a külső csoporttal kapcsolatos attitűdjeink meghatározzák, hogy az egyénnel méltányosak leszünk, avagy diszkriminatívak. Néhány példa a saját és a külső csoportra a börtönön belül:

1. A „börtönőrök” között

- vidékről bejáró kollégák --- helyben lakó kollégák --- szállón lakó kollégák
- beosztottak --- középvezetők --- vezetők
- másodállást vállalók --- másodállást nem vállalók
- biztonsági szemléletűek --- nevelési szemléletűek
- közvetlen fogvatartottakkal dolgozók --- irodisták
- az országos parancsnokságon dolgozók --- területen dolgozók
- családosok --- egyedül élők
- józan életűek --- alkoholistának tartottak (és egyéb deviánsnak tartott kollégák)
- (tovább)tanulók --- azok a személyek, akik nem tanulnak tovább
- férfiak --- nők
- betegállományban lévők --- aktív kollégák
- testületi tagok --- közalkalmazottak
stb.

2. A fogvatartottak között

- szegények --- vagyonosak
- kis stílűek --- kemények
- vamzerek --- tartózkodók
- dolgozók --- nem dolgozók
- drogosok --- nem drogosok
- életellenesek --- más bűncselekményt elkövetők
- evsz-esek --- hétköznapi rezsimben élők
- fővárosiak --- vidékiek
- romák --- magyarok
- muszlimok („mohamedánok”) --- keresztények
- gorillák, kannibálok --- csicskák
- primitívek --- műveltek
- fiatalok --- idősebbek
stb.

Látjuk, hogy a fogvatartottaknál nem csak a törvényben meghatározott csoportok képezhetnek saját csoportot, illetve külső csoportot. Mivel az agresszív tendenciák ilyen szinten nem a felszínen nyilvánulnak meg, nagyon oda kell figyelnünk.

3. Fogvatartottak – személyzet
- funkcionális ellentétek: a jogszabály által meghatározott státuszkülönbségből eredő ellentétek
- diszfunkcionális ellentétek: EZEK AZ ATTITTŰDÖKBŐL EREDŐ ELLENTÉTEK

Mi is az attitűd?

Az attitűd egy vagy több kognitív reprezentáció, ami összegzi az egyén értékeléseit egy adott személlyel, csoporttal, dologgal, tettel vagy ötlettel kapcsolatban.

Gyakorlati feladat:

((Elemezzük a fentebb felsorolt példákat e szerint. Találjunk attitüdinális (diszfunkcionális) ellentéteket a fogvatartottak és a személyzet között. – Így könnyebben meg fogjuk érteni a következőket.))

Az attitűdök megváltozása cselekedetek révén

Egy új pozíció új viselkedési formákat kíván meg, az emberekkel folytatott interakciók új módjait, és ezek az új viselkedésmódok rövid idő után új attitűdöket szülnek.
Az emberek hajlamosak megszeretni azokat a személyeket, akiknek segítenek és ellenszenvet éreznek azok iránt, akit megbántanak.

Önészlelés: az attitűd és a viselkedés kapcsolata

Amikor az emberek felületes feldolgozást végeznek, úgy vélik, hogy az az attitűdjük egy adott helyzetben, ahogy viselkednek. Ilyenkor úgy gondoljuk, hogy az attitűdünk megegyezik az viselkedésünkkel, azaz KONZISZTENS.

Kisebb szívesség kérése: attitűdváltozást eredményez (Az ajtóba tett láb technikája – Freedman és Fraser elmélete)
- az előzetes kérésnek jelentősnek kell lennie (Engedjen be!)
- az előzetes kérés teljesítésének önkéntesnek kell lennie

Kognitív disszonancia (Leon Festinger axiomatikus elmélete – fontos addiktológiai vonatkozás)

A kognitív disszonancia kellemetlen állapot, az idézi elő, hogy az emberek tudatában vannak a meggyőződéseik vagy az attitűdjeik INKOZISZTENCIÁJÁVAL.
Mikor áll ez fenn?
- ha az attitűddel nem összeférő cselekedetnek negatív következményei vannak
- ha az egyénnek felelősséget kell vállalnia a tettéért
- ha az egyének fiziológiai AROUSAL-t (feszültség) élnek át
- ha az egyén a feszültséget a cselekedetnek tulajdonítja (fontos itt: set setting elmélet)

A kognitív disszonancia redukciója (KDR)
- az attitűddel ellentétes viselkedés igazolása: „jó okom volt rá” – erőltetett önattribúció
- az erőfeszítés igazolása: „megszenvedtem érte, tehát szeretem”
- az elhatározások igazolása: „hát persze, hogy igazam volt”
A feldolgozásnak az eredménye, hogy a disszonancia tartós attitűdváltozást hoz létre.
Ugyanakkor számos alternatívát találhatunk az attitűdváltozás helyett:
- a negatív következmény tagadása
- a felelősség elhárítása
- a fiziológiai arousal tompítása (alkohol, gyógyszer, drog, sport, meditáció stb.)
- a disszancia csökkentése önmegerősítés révén: „sebaj, menni fog…”

Az attitűdök és a viselkedés irányítása

Az attitűdök különösebb megfontolás nélkül irányíthatják a viselkedést, mert:
- az attitűdök fókuszálják a figyelmet: megmondják, hogy merre nézzünk (itt emlékezzünk vissza a kognitív funkciók és a motiváció és az érzelmek kapcsolatára!)
- az attitűdök a értelmezést elfogulttá teszik: megmondják, hogy mit kell látnunk (problémamegoldás – itt nyer igazi értelmet az a kijelentés, hogy a társas közeg a fizikai közegnél erélyesebben irányítja a viselkedésünket…)
- az attitűdök tudatos késztetések által is irányítják a viselkedést. Az attitűdök a szociális normákkal együtt fontos forrásai a szándékunknak, amelyek a viselkedést irányítják (Fishbein és Ajzen 1975-ös elmélete: indokolt cselekvés elméletek)

Mikor befolyásolják az attitűdök a cselekvést?
- ha az attitűd könnyen elhívható:
-- a jutalmazás-büntetés rendszer elnyomja az attitűdöt, ebben a rendszerben a fogvatartott magatartása a kívánalmaink szerint befolyásolható, ha rendszerrel logikusan és következetesen élünk. Egy fogvatartottnak például hatalmas jutalom egy eltávozás: a magatartása meg fog változni, és vele párhuzamosan az attitűdje is. A régebbi vélekedése az volt, hogyha kikerül a börtönből, nem fog többé visszajönni, de ha alaposan megdolgozik a jutalomért, megváltozik az attitűdje, és szinte biztos, hogy vissza fog jönni.
-- a társas normák nagyon könnyen előhívhatóak, és néha a személyes attitűdök ellenére érvényesülnek (csak a kijelölt helyen gyújtunk rá, ha tudjuk, hogy ellenőrzés várható, vagy a fogvatartottak az előre bejelentett ellenőrzéskor valóban felkészülnek, és a társas normák szerint kezdenek viselkedni; a kontrollnak viszont nem szabad túlzásba átmennie.)
-- az attitűdök szándékos erőfeszítés révén is előhívhatók (nem szabad hirtelen dönteni: „think before you act”)
-- az az attitűd hívható elő gyorsabban, ami megfelel a nézeteinknek vagy az elvárásainknak (hozzáférhetőség a szelf révén)
-- a gyakrabban használt attitűdök könnyebben hozzáférhetők: pl. gyakran használt politikai attitűdök szinte reflexszerűen jönnek, vigyáznunk kell! („ne szólj szám, nem fáj a fejem”)
-- egyes attitűdök automatikusak: a használat megerősíti az attitűd és az attitűdtárgy közötti kapcsolatot
-- sajnos nincs annyi attitűdünk, ahány attitűdtárgy, ezért nem tudunk az attitűdnek megfelelően viselkedni: nehéz az élet
-- a döntéshez az attitűdök mutatják a legegyszerűbb utat: gyakran túl sok alternatíva van: kellemesebb azok alapján dönteni, amelyek készen állnak

Némely esetben az attitűdök nem elegendők a döntéshez. A személyes kontroll észlelése erélyesen befolyásolja az attitűdökkel konzisztens szándékokat és a viselkedést.

Attitűdök és attitűdváltozás

2005-10-23T15:19:00.000-07:00

A kép egy, a XIX. szd. folyamán Florida állam börtöneiben rendszeresen használt fenyítési es zközt ábrázol, az izzasztó dobozt (sweatbox), ahová a fogvatartottakat akár egy-két napra is bezárták. A börtönökben kiemelkedően fontos a fogvatartottak meggyőzése. Milyen hatákonysággal szolgálhatta ez az eszköz a fegyelem betartatását, és mennyire sarkallt becsületes életvitelre a szabadulás után? A börtön totális intézmény. Milyen totalitáriánus eszközre emlékeztet minket ez a kép? (A totális és totelitáriánus intézmények közti különbség a harmadikos tananyagok között található meg)

Attitűdök és attitűdváltozás

„Mik adták életünk, a sok isteni hajlam,
megmerevül a földi zűrzavarban.”

(Goethe: Faust)

A börtönbeli fogvatartotti programoknak kettős célja van:
- valamilyen szinten meggyőzni a fogvatartokkat, hogy a társadalmi normákat tartsák be
- a programok által a kommunikációs kezdeményezés a személyzetnél van, nem a fogvatartottnál, azaz a személyzet csinál programot a fogvatartottnak és nem fordítva.

A második céllal a jövőben fogunk foglalkozni (klasszifikáció, individualizáció, differenciálás, rezsimprofil és kockázatfelmérés – a III. évfolyam tananyagát képezik.) Ebben az etapban a meggyőzéssel – azaz az attitűdváltozás lehetőségeivel – foglalkozunk.

Minden fogvatartottal való közvetlen foglalkozás a meggyőzésen alapul, példák:
- meg kell győzni a fogvatartottat, hogy tartson rendet a zárkában
- meg kell győzni a fogvatartottat, hogy ne tartson magánál tiltott tárgyat
- meg kel győzni a fogvatartottat, hogy a lehetőségek szerint vegyen rész fogvatartotti programokban
- meg kell győzni a feletteseinket bizonyos eszközök beszerzéséről
- meg kell győzni a kollégáinkat, hogy kellő figyelemmel lássák el a szolgálatot (eligazítás)
- valamint: a fogvatartott is igyekszik meggyőzni minket, hogy jól viselkedik (vagy éppen félni kell tőle)

A meggyőzés olyan kommunikáció, ami attitűdöket alakít ki, erősít meg vagy változtat meg. Ez kognitív folyamat eredménye. Ezen nyugszik a nyugati országok börtöneiben folytatott kognitív-bahaviorista terápiák alapja.

Az attitűd egy vagy több kognitív reprezentáció, ami összegzi az egyén értékeléseit egy adott személlyel, csoporttal dologgal, tettel vagy ötlettel kapcsolatban. Pl. a fogvatartott vélekedése az igazságszolgáltatással, a munkával, a családdal, a párkapcsolattal, a fogvatartott társaival és a társadalmi renddel kapcsolatban, valamint a személyzet segítőkészségével vagy agresszivitásával kapcsolatban. Ezek a börtönbeli munka lényegi kérdései (izoláció és reintegráció).
Az attitűdök különböznek irányukban és intenzitásukban.
Az attitűdtárgy az a jelenség, amire az attitűd az információk alapján vonatkozik.
A heurisztika leegyszerűsített információfeldolgozást jelent.

Az attitűdök mérése:
- skálamódszer
- megfigyelés
- névtelenség: a szelf-reprezentáció kikerülése (ez börtönben még névtelenül is lehetetlen)
- hamis vezetékek módszere
- a járomcsonti izom és barázdázó izom feszültségének mérése (ez börtönben INHUMÁNUS módszer --- tick = szociális ellenszenv visszatartása: „ügyészbetegség”)

Miért alakulnak ki az attitűdök?
- tárgyértékelő funkció: az attitűdtárgy fontos jellemzőihez irányít minket
- a társas identitás értékkifejező funkciója: segít a kapcsolatok kialakításában

Az attitűdök elemei, információk:
- kognitív összetevő: tények és hiedelmek az attitűdtárgyról
- affektív összetevő: az attitűdtárgy által kiváltott érzések vagy érzelmek (negatív, pozitív, semleges)
- viselkedéses összetevő: az attitűdtárggyal kapcsolatos múltbeli, jelen és jövőbeli viselkedésünk.

Inkonzisztencia elméletek (Festinger, Newcomb és Heider kiemelkedően fontos elméletei)

Az inkonzisztencia az információk és a magatartás, viszonyulás, vélekedés közti egyensúly megbomlását jelenti. Az inkonzisztencia elméletek azt világítják meg, hogy az egyensúlyt törekszünk visszaállítani, és ezek megerősítő jelleggel bírnak.
Hogyan törekszünk az inkonzisztencia feloldására:
- egyoldalú információkat gyűjtünk
- fontos, kiugró, jelentős és megbízható információkat gyűjtünk (nem minden információ egyenértékű Fishbein, Ajzen és McGuire elméletei)
- hozzáférhető információkat gyűjtünk – ezeket könnyebben idézzük fel

A felületes információ feldolgozás elemei:
- meggyőzési heurisztika: felszínes jelek alapján ítélünk meg egy tárgyat
- szakértői heurisztika: a szakértőnek hiszünk
- üzenethosszúság heurisztika: minél hosszabb az információ, annál meggyőzőbbnek tűnik
- „ami drága, az jó” heurisztika: Festinger kognitív disszonancia redukció elmélete

Szisztematikus feldolgozás (McGuire elmélete)
- odafigyelés az üzenetre: az érdeklődés felkeltése
- az üzenet megértése: a nyomtatott üzenet megértése mindennél meggyőzőbb: törvényszövegek
- reagálás az üzenet tartalmára: elaboráció: kedvező vagy kedvezőtlen vélemény alakul ki
- az üzenet elfogadása: Blaise Pascal: „Az embereket jobban meggyőzik azok az okok, amelyeket önmaguk fedeznek fel.”
Ezek által – a szellemi munka révén – erős attitűdváltozás következik be.

A motiváció és a feldolgozás kapcsolata
- a pontosság fontossága: csak pontos információkkal tudjuk meggyőzni a másik embert: pl.: a főnökünket, hogy milyen dolgokat kell beszerezni
- személyes érintettség jelentősége: „Mondj valamit, elfelejtem, vonj be a dologba, és meg fogom érteni.” (kínai közmondás)

A szisztematikus feldolgozást befolyásoló kapacitásbeli tényezők
- a feldolgozásra való képesség
- az értékeléshez szükséges tudás
- lehetőség a koncentrálásra

Személyiségbeli különbségek:
- megismerési szükséglet: ki mennyire szert bonyolultan gondolkozni
- önmonitorozás: akinek magas, az az imázsra ad, akinek alacsony, az az minőségre ad

Kulturális különbségek is különbségek vannak a meggyőzhetőségben.

Érzelmek és attitűdbefolyásolás
- vonzerő heurisztika: azzal értünk egyet, akit kedvelünk
- érzések mint heurisztikus utasítások: ha jól érzem magam, akkor szeretem is
-- a pozitív érzelmek ugyanakkor nem segítik elő a szisztematikus feldolgozást, mert
--- ha jól érezzük magunkat, nem akarjuk, hogy ebben bármi is megzavarjon minket
- a félelem is hatékony: rossz testszag, rossz lehelet stb. reklámok
- az aggodalom nem segíti elő a szisztematikus feldolgozást: stresszel teli helyzetben az emberek az egyszerű érvekre hallgatnak (később erről az RE pszichológiánál fogunk tanulni – III. évfolyamos tananyag…)

A puszta észlelés hatása

Az emberek jobban szeretik az ismerős dolgokat, mint azokat, amikkel először találkoznak.

Ellenállás a meggyőzéssel szemben

A rossz irányú meggyőzéssel szemben McGuire szerint a legjobb fegyver az ellenérvek elpróbálása, ezt nevezte beoltásnak.

A társas identitás

2005-10-23T10:59:00.000-07:00

A társas identitás

Az ábrán (ha ráklikkelünk, az ábra eredeti nagyságában lesz látható) az iformáció feldolgozó mechanizmus sematikus ábrája található. Figyeljük meg az abrán, hogy a külvilágból érkező ingerek mennyi torzító folyamaton mennek keresztül, amíg reprezentálódnak az agyunkban. A zöld dobozokban jelzett elemek között pusztán olyan kölcsönhatás van, amit a hétköznapi gondolkodásunk által is gyakran megfigyelhetünk: az emberek alakítják a tárgyakat, és az ember viselkedése befolyásolja az idegrendszer működését, vagy az agyat érő belső ingerek (lényegében az agyi szoftverek) befolyásolják az idegsejtek működését stb. Példa: Ha nyugtatót szedünk szedünk be, megváltozik az idegsejtek működése, de ezt az állapotot pl. meditációval is elérhetjük, nyugodtabbak leszünk, és pl. hatni tudunk a gyermekünkre (társas, vagy emberi világ), hogy rakjon rendet a szobájában (tárgyak világa).

Ellenben a naracssárga dobozokban feltüntetett funkcióinkkal gyakran nem vagyunk tisztában, mert ezek a jelenségek nagy részben nem tudatosan működnek, vagy a tudat által nagyon nehezen tudjuk irányítani őket. A következőkben az identitással fogunk foglalkozni, mint az ábrán látjuk az identitásunk szociálpszichológiai értelemben csupán egy reprezentáció. Ez a gondolat vihart okozott a (szociál)pszichológia tudományában, és ezt úgy nevezték, hogy kognitív forradalom.

A társas identitás az énfogalom (self) részét képezi. A self olyan aspektusairól van szó, amelyek a csoporttagságunkra, és az arról alkotott gondolatainkra, valamint az azzal kapcsolatos érzelmeinkre vonatkoznak. (Pl. férfi vagyok, börtönőr vagyok, tiszt leszek, családapa vagyok, sváb származású vagyok, nem Budapesten élek stb.) Brewer fogalmazta meg, hogy a társas identitás mégiscsak túlnyúlik az én fogalmán, kiterjed az egyénen túlra, mivel magában foglalja a csoport többi tagjait is.

A saját csoport – aminek a tagjai vagyunk – tisztelete, megbecsülése gyakran együtt jár a külső csoportok semmibevételével, becsmérlésével és az irántuk érzett ellenszenvvel. Ez a jelenség a börtönben kiélezett, mert szűk a tárgyak világa, ez beszűkíti az emberek világát, ez hat a az információ feldolgozó mechanizmusra és így tovább, amikor a börtönbeli identitáshoz jutunk, rá kell jönnünk, hogy nagyon kevés eszközünk van arra, hogy önmagunkat is azonosítsuk. Pl.: A börtönőr éppen úgy be van zárva, mint a rab, és éppen úgy meg van határozva a napirendje stb. Ekkor az identitáshoz felhasználható reprezentációk száma nagyon lecsökken, és éles különbségek alakulnak egyes csoportok között.

A saját csoport megismerése az önkategorizáció folyamata. Ekkor magunkat egy csoport tagjaként azonosítjuk. Példák lehetnek a börtönben:
- a családos körletfelügyelő
- a bulizós, fiatal biztonsági tiszt
- a „rafkós” roma fogvatartott
- a kemény, „gyúrós”, magyar fogvatartott
A csoportok közti szimpátiát nem mindig a hivatalos kommunikáció határozza meg.

A csoporttagsághoz való hozzáférhetőséget – többek között – a következők befolyásolják:
- a csoportcímke érzékelhetősége
- más csoport tagjainak jelenléte
- kisebbségi lét
- csoportközi konfliktus vagy versengés
- kulturális változók (individualista vagy kölcsönös függésre alapuló kultúrák)
- egyéni különbségek (gyakran gondolunk a csoporttagságra vagy sem)

A társadalom kategorizáló hatásai (én, ti és ők)

A csoporttagságnak hatása van az énfogalomra (self-concept) és az önértékelésre (self-respect). Az emberek hajlamosak tipikus csoporttagnak látni és láttatni magukat. A csoporttagság befolyásolja a hangulatot.
A BIRG (Basking in the reflected glory – sütkérezni a csoport dicsőségének fényében) azt jelenti, hogy a csoporttagok jó eredményeivel és tulajdonságaival azonosulunk, és ezzel növelhetjük az önértékelésünket és a jó hangulatunkat. (Robert Cialdini 1976)

A saját csoporthoz tartozó személyekre úgy tekintünk, mintha hasonlóak lennének hozzánk, és ezek a tulajdonságaik jellegzetesek lennének. A csoporton belüli interakciók által viszont információkat gyűjthetünk az egyedi tagokról. Kedveljük ezeket az embereket, és hajlamosak vagyunk segíteni nekik.

Saját csoport attribúció:
- hasonlóak hozzánk
- kedveljük a tagjait
- segítünk nekik
- heterogén

A külső csoportot homogénnek észleljük, nem kedveljük őket, még diszkriminálhatjuk is őket, ha veszélyesnek véljük őket. Ha külső csoport felülemelkedik a mi csoportunkon, az komoly fenyegetésnek észleljük, és ez agressziót és morális kirekesztést hozhat felszínre.
A külső csoportot a következők miatt látjuk homogénnek:
- nem ismerjük a másik csoport tagjait személyesen
- nincs interakció a két csoport között: a csoport tagja reprezentáns és az egész csoportot képviseli
- a csoport tagjait felületesen ismerjük
- valószínű, hogy a jövőben sem lesz interakció

Külső csoport attribúció:
- különböznek tőlünk
- nem kedveljük őket
- morálisan elítéljük őket
- homogén

Etnikai homogenitás torzítása: az emberek a saját etnikai csoportjukba tartozó személyek arcát könnyebben felidézik és vélik felismerni, mint a más csoportba tartozók arcát. Ennek komoly büntetőjogi és eljárásjogi következményei lehetnek. (Bothwell és Anthony kutatásai 1992)

Minimális csoportközi helyzet: Olyan kísérleti helyzet, amelyben az embereket önkényes és jelentéktelen alapon kategorizálják olyan csoportokba, amelyeknek nincsen történetük, nincsenek érdekkonfliktusaik és sztereotípiáik. A külső csoport attribúció számos ilyen kísérleti helyzetben is megjelent Pl. Billig és Tajfel kísérlete: X és W csoport tagjai között már a csoport elnevezése is igazságtalan képzelt pénz kiosztást eredményezett a csoporttagok között.

Sajnálatos következmény:cigánybűnözés-fogalom

A cigánybűnözés-fogalom jogilag sem állja meg a helyét, és szociálpszichológiai szempontból sem.

Nézzük meg ezt linket, és próbáljuk értelmezni: letölt

A társas identitás elmélete (Henry Tajfel nevéhez fűződő nagyon fontos elmélet) szerint a saját csoport felé történő torzítás egyik fontos oka az a motiváció, hogy a pozitív önértékelésünket a saját csoportból származtatassuk. (Figyeljük meg megint a fenti ábrát!!!) Ezek szerint az identitás nem létezik, csak és kizárólag csoportviszonyok között (pseudo-identity).

Következmények

- az észlelt hátrány versengést eredményez
- szimbolikus előítélet: a saját csoport szimbólumainak felértékelése együtt növekszik a külső csoport iránti gyűlölettel (Kinder és Sears elméletei)
(Ez utóbbit bizonyította a Zimbardo-féle szimulált börtönkísérlet is: napszemüveg, bilincs, rikító rabruha stb.)
- morális közöny: a külső csoport tagjait feláldozhatónak tarjuk, szenvedéseikre nem kell tekintettel lenni (Opotow, Tyler és Lind elméletei)
- morális kirekesztés: a külső csoport tagjai a morális törvények és erkölcsi normák hatályán kívül esnek; ez a nézet népirtáshoz , elnyomáshoz és kizsákmányoláshoz vezethet (Opotow elmélete); ez a jelenség minden kultúrában megtalálható (LeVine és Campbell elméletei)

Negatív csoportélmény

Akkor éljük át, amikor az a csoport, ahová tartozunk, nem fejleszti az önértékelésünket és az önbecsülésünket. Ennek két következménye lehet:
- mobilizáció: elhagyjuk a csoportot, hogy a referencia csoporthoz tartozhassunk
- társadalmi változás stratégiája: a saját csoport jellemzőinek újrafogalmazása: pl. gay pride.

A csoportok észlelése

2005-10-23T09:04:00.000-07:00

A kép egy halálraítélt fiatal fehér férfit ábrázol a Benetton szerint, széles társadalmi toleranciát promotáló reklámfelületén. A Benetton reklámok valóban serkentik a társadalmi toleranciát, ugyanakkor ellenérzéseket is generálnak. A "senteced to death" kifejezés szó szerint az jelenti, hogy halálra ítélve. Gondolkozzunk el azon, hogy mi lehet a plakát üzenete:

1. abolocionizmus: a halálbüntetés tagadása: ez már az összes Európa Tanács-beli országban megvalósult: senkit sem ítélnek halálra.

2. a halálra ítélt férfi jóképűnek is mondható, ennek ellenére mégis halálra ítéltét: magyarán az az üzenet, hogy a halálraítéltek és az átlagemeberk között nincs olyan nagy különbség

3. a fiatal férfi tekintete szomorú, tehát éppen elég büntetés neki az, hogy halálra ítélték, nem kell kivégezni

4. nem csak "afrikai-amerikaikat" ítélnek halálra, hanem fehérembert is: nem csak az afrók súlyos bűnözök

A csoportok észlelése

Három kiemelkedően fontos fogalmat kell tisztázni, a csoportok észlelésével kapcsolatban a börtönpszichológiával kapcsolatban.

1. A diszkrimináció

A diszkrimináció minden olyan pozitív vagy negatív viselkedés, amely egy társadalmi csoport, vagy annak tagjai felé irányul. Egy csoport elleni diszkrimináció mindig egy másik csoport melletti diszkriminációt eredményez. Pl. a munkáltató az azonos vagy esetleg jobb képességű cigány embert nem veszi fel, inkább a fehér embert alkalmazza.

2. Az előítélet

Egy társadalmi csoportnak vagy a tagjainak (reprezentánsainak) pozitív vagy negatív értékelése. Pl. a cigányok bűnözők.

3. Sztereotípiák

Egy társadalmi csoportról alkotott kognitív reprezentáció vagy benyomás, amit a csoportra jellemző tulajdonságokkal és érzelmekkel kötünk össze. Még nem jelent előítéletet vagy diszkriminációt, de arra sarkall. Pl. a cigányok buták.

Egyes sztereotípiák pontosak: pl. a nők kevésbé agresszívek, befolyásolhatóbbak, emocionálisabbak, és demokratikusabb vezetők. Ezek túl tág kategóriák: az agresszió lehet szóbeli és pszichológiai is, a befolyásolhatóság csoportbeli (ebben jobbak a nők) nem csak csoportközi (ebben a férfiak), az érzékenység verbalitás is lehet, a vezetői képességet a való életben nem lehet mérni, csak a laboratóriumban.

Más sztereotípiák pontatlanok: büdös, lusta, klikkesedő: ezek a kategóriák szubjektívek.

Az előítélet oka
- Az emberek pozitív vagy negatív (valencia) tulajdonságaival kapcsolatos hiedelmek az előítélet okai.
- Autoriter személyiség (Adorno)
-- nem tudják elfogadni saját rosszindulatukat
-- kritika nélkül hisznek a tekintély legitimitásában (a deviancia elleni legitim küzdelem eszközei: medikalizáció, média, börtön)
-- saját hiányosságaikat másokban vélik felfedezni
-- az előítélet megvédi őket a saját belső konfliktusaik és kételyeik felismerésétől
- Az előítélet nem kivételes jelenség, hanem szabály, mindenki küzd vele, mindenkinél jelen van

A társas befolyásolás

- társas interakcióink befolyásolják a viágról kialakított nézeteinket, és a társadalmat csoportokra osztjuk fel
- társas identitás: a saját csoport pozitív színben való látása: azt eredményez(het)i, hogy a kívülállókkal szemben undort, gyűlöletet érzünk, érezhetünk --- meg kell különböztetni a gyerekek „mi-tudatától”
- a társas csoport: két vagy több ember közössége, ahol az emberek olyan közös jellemzőkben osztoznak, amelyek társas szempontból jelentéssel bírnak számunkra
- többszörös csoporttagságok: etnikum, nem, család, kor, munka stb.: ezek mind csoportképező elemek társas szempontból, és az egyén mindegyik csoport tagja egyszerre, (ilyen szempontból mindegyik csoporttagság eredményeként előítéletek áldozata)

Társadalmi kategorizáció
Egyes embereket egy társas csoport tagjaként azonosítunk, pusztán az alapján, hogy olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek a csoportra jellemzőek.

A pozitív sztereotípia következményei
- túlzott elvárások
- egységesíti, uniformizálja az embereket, márpedig mindenki egyedinek tartja magát

A börtönben ilyen értelemben ártalmat szenvedhetnek pl. az első bűntényes fogvatartottak, mert pozitívan viszonyulunk hozzájuk, de képességeik eltérnek egymástól, valamint túl sokat várhatunk el tőlük.

A sztereotípiák kialakulása

- néhány csoporttagot jobban megfigyelünk, mint másokat
- egyes információk több figyelmet vonnak magukra, mint mások (Hamilton-Gifford: illuzórikus korreláció)
- a társas szerepek megfeleltetési torzítást idéznek elő (társadalmi szerepek: pl. kereskedő kínaiak)
- nemi sztereotípiák: a legmélyebben beágyazottak: (Curt Hoffmann és Nancy Hurst ufó-kísérlete: orintia és akmia)
- interakciók és érezelem: az új csoportba való kerülés bizonytalanná tesz, és erősíti az egykori csoporttal szembeni sztereotípiát, pl. az amerikai félművelt társadalom kelet-európai akcentusról beszél, amikor a térségben nem csak szláv népek élnek.
- társas normák: olyan általánosan elfogadott nézetek egy csoporton belül, amelyet a csoport tagjai helyesnek vélnek: ez is irányítja a sztereotípiát
- a társadalmi egyenlőtlenségek igazolása: pl.: az AIDS büntetés a drogfogyasztásért és a homoszexualitásért, vagy a szegény emberek lusták és gyámoltalanok, a hajléktalanok képesek lennének munkát találni, de elisszák a pénzüket stb.

A self és a szelf reprezentáció

2005-10-10T02:38:00.000-07:00

Goffman alapvető meggyőződése volt az elmebetegekről, hogy azok nem őrültek, hanem szerepelvárásnak engedelmeskednek a kórházakban. Az emberi személyiség cselekvő része a szelf, amely szerepekből épül fel. A szerepek interakciós helyzetek, amikben minimálisan két ember vesz részt. Ha az interakciót két ember kapcsolatára egyszerűsítjük, láthatjuk, hogy a két ember kommunikációja során valósul meg a szerep, aminek az egyik végén a kommunikáció vevője, a másikon az adója található. A szerepek tehát minimálisan kétpólusúak. Ha ezeket a pólusokat pálcikákként képzelnénk el, akkor ezeket a pálcikákat fel lehetne fűzni egy zsinegre, és megkapnánk az adott személy összes szerepét. A szerepek lánca azonban éppen úgy körbeöleli a személyiség belsőbb részeit, mint a nyaklánc a nyakat. Ha a zsineg két végét egymáshoz kötnénk, megkapnánk a szelf pillanatát. A szelf ugyanis időben változik, mert a szerepeket eredményező interakciók is folyamatosan változnak. A szelfpillanatoknak egymásból kell következniük az időben, a térben és az ok-okozati láncon, ezt a szociálpszichológia kontinuitásnak és kongruitásnak nevezi. A totális intézményben, ahol az emberek a zárt setting miatt folyamatosan interakciós helyzetben vannak, teljes mértékben (totálisan) kötött a szelfjük. Goffman ezt a jelenséget nevezte a szelf reprezentációnak, amit magyarul szerintem merőben tévesen az én bemutatásának szokták fordítani. Goffman a szelf reprezentáció fogalmának körülírásával jelentős lendületet adott a szociálpszichológia fejlődésének.

A szelf aspektusai:
- becsüljük meg önmagunkat
- hozzuk ki a legtöbbet önmagunkból
- ismerjük meg önmagunkat
- fejlesszük képességeinket
- hogyan éljünk békében önmagukkal?
- hogyan gyakoroljunk önkontrollt?
- hogyan növeljük önértékelésünket?
- önbizalom

Az én a megismerés tárgya lehet. Az előzőekben láttuk, hogy a személyek is az észlelés tárgyai lehetnek. Önmagunkat is képesek vagyunk észlelni, hiszen, mi is személyek vagyunk.
A self irányítja a gondolatainkat, érzéseinket és viselkedésünket. A self a cselekvő én.

Az énfogalom

Az énfogalom az egyén személyes képességeiről való ismereteinek összessége. Kétéves korunk körül felismerjük magunkat a tükörben, de az énfogalom kialakulása sokkal hosszabb ideig tart. Az önészlelési elmélet szerint (Daryl J. Bem, 1967 táján), amikor a belső jelzések gyengék vagy kétértelműek, akkor a nyílt viselkedésünk alapján vonunk le magunkról következtetéseket a személyes tulajdonságainkkal kapcsolatban.

Ezért a börtönben igyekszünk úgy viselkedni, hogy önmagunk számára pozitívak legyünk. Ezt a munkakörünk határozza meg. A munkakör azonban feladatok sorából áll fel, ezért egyes feladatokat kedvelni fogunk, másokat meg nem. A személyes beállítódásunktól (attitűd) fog függeni, hogy tetszünk-e magunknak.
- konfliktusok a feladatok között időben (a nevelő meghallgat, majd fegyelmi vétséget vizsgál)
- konfliktusok egy térben (a parancsnok a fegyelmi meghallgatáson humánus és szigorú egyszerre)
- konfliktusok a státusszal kapcsolatban (a bv. ügyész nem érezhet szolidaritást, ha valakit beidéz)

Minden ehhez hasonló helyzetben kétfajta motivációnk van:
- azt tesszük, amit jónak látunk, szabadon (intrinsic motiváció)
- egy meghatározott külső célt akarunk elérni (extrinsic motiváció)
A börtönben – a részletes jogszabályok ellenére – ez a konfliktus nem lehet definiált, mindig nagy hangsúly helyeződik az egyén döntésére. A döntés utáni cselekvési lehetőségek elvesztik a két pólus közti kontinuitást, ezért a kiélezettség jobban jellemző a börtönben, mint egyéb társas helyzetben.

Reflektív én: az önismeret egyik fontos forrását a mások által adott reakciók (feed back-ek) jelentik. Ezek értelmezése nehéz feladat. Parancsuralmi helyzetben mindenre azt kell válaszolni, hogy „értettem” (yes, sir!), bizonyos helyzetekben még grimaszolni is tilos, ilyenkor akár egy leszegett tekintet is árulkodó lehet. Nem győzzük hangsúlyozni: ez a börtönben igen kiélezett, markáns.

Társas összehasonlítás: értékeinket úgy ismerjük meg, hogy másokéval összehasonlítjuk őket.

A selfet tehát a következők alakítják:
- saját viselkedés
- gondolatok, érzelmek magunkról
- mások reakciói
- társas összehasonlítás

Az önészlelés más, mint a személyészlelés

A cselekvő-megfigyelő torzításra korábban már utaltunk, és további nagyon fontos eleme lesz a tanulmányainknak. Azt a tendenciát jelöli, hogy a saját viselkedésünket helyzeti okoknak tulajdonítjuk, másokat cselekvés közben szemlélve viszont, az okokat belső tulajdonságnak ítéljük.

Self-komplexitás

Az énösszetettség azt jelenti, hogy az emberek különböznek a selfjük komplexitásában. Bizonyos helyzetek és mindig más selfet eredményeznek. A koherencia az jelenti, hogy , hogy bármely adott pillanatban a selfünk csak egy darabja érvényesül. Az inkonzisztens viselkedésünket mindig megmagyarázzuk (ön-attribúció), életrajzot rekonstruálunk, így a jellemvonásaink integrálódnak.

Az önértékelés az egyén önmagára vonatkozó pozitív vagy negatív értékelése. Az énvédő mechanizmusok úgy fejlődnek ki, hogy az énra vonatkozó információkat úgy gyűjtjük és értelmezzük, hogy azok túlságosan pozitív értékelést eredményeznek. A következők által:
- olyan helyzeteket keresünk, ahol kitűnhetünk,
- úgy értelmezzük a tapasztalatainkat, hogy megadják nekünk a kételkedés lehetőségét,
- felértékeljük a közös tervekhez és célokhoz való hozzájárulásunkat.

A magas self-komplexitású egyének siker és kudarcélménye kiegyensúlyozottabb (lásd a fennti ábrát!). Linville elmélete szerint a magas self-komplexitású emberek könnyebben tudják az élményeiket és a tapasztalataikat rekonstruálni.

Higgins elmélete szerint, ha eltérés van az ideális énkép és a valóság között, az self-diszkrepanciát okoz, ennek emocionális hatásai vannak, és az emberek többségének ezek az érzései negatívak.

Manipulatív személyiségű fogvatartottaknál gyakran tapaszható az alacsony self-diszkrepancia és az alacsony self-komplexitás. Hangsúlyozni kell, hogy ez elsősorban self-jelenség, nem pedig pszichés vagy patologikus elem. Korábban ezeket a személyeket pszichopatának, szociopatának, avagy legújabban antiszociális személyiségzavarral élőnek minősítik. A manipulatív személyiségű fogvatartottakra azonban változatlanul érvényes, hogy nehezen kezelhetők, ennek a következő okai vannak:
- nehezen billenthetők ki az egyensúly-érzetükből, azaz a self-konzisztenciájukból,
- ennek kulturális és szocializációs oka van,
- a személyzet tagjainak más irányú szocializációja ambivalens helyzetet eredményez az interakcióban.
A fenti felismerések köszönhető a számos ország börtöneiben működő kognitív-behaviorista megközelítés, aminek az a lényege, hogy szelf-manipuláció által a fogvatartottakban a többségi társadalom által képviselt értékekeket próbálják kiépíteni. Minden fogvatartotti program, ami a személyzet és az rab-állomány között közvetlen kommunikációra épül, erélyesen befolyásolhatja a selfet.

A self és a viselkedés kapcsolata: a szelf-prezentáció

A szelf prezentáció énbemutatást jelent (Jones és Pittman elmélete). Késztetés olyan viselkedésmódokra, amelyek a megfigyelőkben kívánatos képet alakítanak ki rólunk. A börtön totális intézmény volta kifejezetten erélyesen generálja a szelf-prezentációt, ugyanis a fogvatartott állandó megfigyelés alatt áll.
Az önmonitorozás az a személyiségvonás, hogy az egyének mennyire érzékenyek a társas helyzetek elvárásaira, és mennyire alakítják a viselkedésüket ennek megfelelően (Snyder elmélete).
A börtönben általánosan uralkodó represszív (rosszabb esetben agresszív) légkör szintén represszitivitást eredményez. Azaz a fogvatartott engedelmeskedni fog az elvárásoknak, de csak viselkedéses szinten, és ellentartás alakul ki benne a hatóságokkal szemben általában, valamint személyes élményeit, érzéseit nem fogja feltárni. A hatóságokkal szembeni ellenállás oka a személyzet agresszív megnyilvánulása, pl. az, hogy korábban a börtönben a fogvatartottaknak a fal kellett fordulniuk, ha a személyzettel találkoztak, vagy hátratett kézzel és lehajtott fejjel mozoghattak az épületben. A személyes érzelmek eltitkolása a zárkén belüli agresszív légkörnek köszönhető. A fogvatartottak ilyen reakciói jelentősen megterhelik a személyzetet, stresszt eredményeznek, és korai kiégéshez vezethetnek.

Személyészlelés

2005-10-07T08:22:00.000-07:00

Munkácsy Mihály: Ecce Homo

A személyészlelés

A következőkben nem a „bűnözők” felmentéséről lesz szó, hanem arról, hogy a gyakran félreérthetőek az emberek egyes cselekedetei, és egyes ítéleteink mélyen beágyazottak.

Bevezetés

Az előzőekben talán láthattuk, hogy még a tárgyakat sem vagyunk képesek társas és kognitív hatások nélkül érzékelni (gondoljunk itt csak az ízlés fogalmára!). Ez sokkal erélyesebben vonatkozik a személyekre, a személyészlelésre. Ez kifejezetten érvényes a börtönkörnyezetben, hiszen a börtönben az interakció ember és ember között zajlik, ráadásul zárt térben. Nem lehet a személyészlelés elől elzárkózni, vagyis inkább: nem lehet előle elmenekülni, ahogy azt a későbbi tanulmányaink során látni fogjuk.

David Rosenham tesztekkel mért, teljesen normális embereket utalt be elmegyógyintézetekben az Egyesült Államokban, és az összes személy őszintén beszélt magáról, és felvették őket a kliensek közé, és nem derült fény arra, hogy szélhámosok lennének. Az 1973-ban végzett kísérlet tanulságai a következők:
- nem nagyon tudunk attól a társas közegtől elvonatkoztatni, ahol hivatalos tevékenységünket végezzük,
- a társas közeg kívánalmai szerint fogjuk kezelni azokat az embereket, akikkel kapcsolatba lépünk.

(Ha megjelenik velünk szemben egy rab, rabruhában, valószínűleg rabként fogjuk kezelni, intézkedni fogunk vele, törvényes kötelezettségünknek megfelelően. Azonban a rabruha mögött ott van rab, az ember. Úgy járunk el mindannyian, mint Pilátus a Bibliában, kimondjuk, hogy ECCE HOMO, de a kötelességeink – vagy vélt kötelmeink szerint cselekszünk, azaz mossuk a kezeinket.)

Az első benyomás kialakítása

Az emberek jellemvonásaira, másokhoz fűződő kapcsolataira vonatkozó tudásunk a kognitív reprezentáció egyik formája. Ez a fogalom olyan tudásegyüttesre vonatkozik, amit az ember a memóriájában tárol. Kognitív reprezentációnk van helyzetekről, emberekről és társadalmi csoportokról.

Kognitív reprezentációnk van például arról, hogy hogyan zajlik egy nevelői kihallgatás, hogy mit kell mondania fogvatartottnak, hogyan kell viselkednie, és hogy milyen társas közegben képzeljük el az egészet. Ha a fogvatartott kognitív sémája egészen más, mint a miénk, egyes cselekedeteinek szándékot tulajdoníthatunk. Ha nem köszön rendesen, ahogy mi elvárnánk, akkor udvariatlannak tartjuk. Ha felemeli a hangját, azt gondolhatjuk, hogy követelőzik. Pedig lehet, hogy az egész csak azért van, mert máshogy szocializálódott, mint mi. Más értékek képezik az identitását.

Az első benyomások nyersanyaga

A ruha teszi az embert. Általában az emberek kinézete az első és gyakran az egyetlen forrásunk arra vonatkozólag, hogy milyenek lehetnek ők.
Downs és Lyons 1991-es vizsgálata (szimulált kísérlet) szerint az igazságszolgáltatás sem vak, még a bíróságokon is jobban jár az, aki vonzó. A vonzóbb vádlottak alacsonyabb óvadék fejében kerülhettek szabadlábra.
Stewart 1985-ös vizsgálata szerint a vonzó elítéltek enyhébb büntetést kapnak.

A fenti két példához (és a Zimbardo féle börtönkísérlethez is) tudni kell, hogy mi az a szimulált kísérlet: ezek laboratóriumban zajlanak, mesterséges környezetben, azonban a vizsgálati személyek azt hiszik, hogy valós környezetben vannak, vagy a végzett vizsgálat céljának hisznek egészen mást. Ilyen vizsgálat volt a Milgram és az Asch kísérlet is. (Ezekről a fontos vizsgálatokról majd később…)

Nemi különbségek

Furcsa a helyzet, ugyanis Heilman és Stopeck 1985-ös kísérlete szerint a vonzó külsejű nőt az emberek általában kevésbé tartják jó képességűnek, mint a vonzó külsejű férfit. (Fénykép-értékelési kísérlet.) Ennek az a magyarázata, hogy a nőis szépség a tudatunkban – társas hatásnak köszönhetően – egészen más jellegű érzéseket indukál, mint a tehetségességre vonatkozó képzeteink. A jelenség nem csak nő-féri viszonylatban fordulhat elő, hanem etnikai alapon is.

A börtönben szolgálatot ellátó nők „érzik” ezt a jelenséget, talán ezért is humánusabbak a fogvatartottakkal, és talán ezért vonódnak be jobban egy-egy „rázósabb” esetbe jobban. Ez a jelenség különbözik az indukált anya-szereptől, ami a börtön totális intézmény jellege miatt alakulhat ki (erről is majd később…).

Nem verbális kommunikációból eredő benyomások

Kedveljük azokat a személyeket, akik a testükkel felénk irányulnak, a szemünkbe néznek, felénk tekintenek, bólogatnak, amikor beszélünk, és úgy hisszük, hogy ők is kedvelnek minket.

A megtévesztés észlelése

Paul Ekman és Wallace Fiesen kuatásai szerint a hazugok gyakran nem verbális jelekkel árulják el magukat, de nem ezek azok a jelek, amire figyelünk. A rendőrségen rendszerint a vádlottakat önmagukkal való ellentmondásokba kényszerítik bele, aminek a vége a legtöbb esetben a beismerő vallomás lesz a vége. Arcmimikánkat és a szavainkat könnyedén tudjuk kontrollálni, de van egy-két gesztus amit nem:

- orrpiszkálás: hazugság, rejtőzködés
- kéz a tarkó mögé: hazugság, tanácstalanság
- lábujjhegyre állás: menekülési érzés, kényelmetlen helyzet az interakcióban.

Ezekre a gesztusokra nem szabad túlzottan figyelni! A „paranoid” emberek túlságosan szenzitívek ezekre a jelenségekre. Drogos élménybeszámolókból kiderül, hogy gyakran az ilyen jelek félreértelmezése generálja a „parát”.

Hazugságvizsgálat: multiszenzoros reakciómérés

Figyelemvonzó jelek: A jel kiugró jellegének nevezzük azt a képességét nevezzük, hogy a figyelmet kelt a kontextusában.

A jelek értelmezése: Egyes magatartásokról alkotott fogalmunk az elménkben jellemvonásokról alkotott tudásunkhoz asszocializálódik. Ez az asszociáció a az adott magatartás (cselekvéssor) hatására azonnal, további értelmezés nélkül aktiválódik. Egymással nem rokon gondolatok is asszocializálódhatnak egymással, ha gyakran gondolunk együtt rájuk. Az asszociáció két kognitív tartalom közti kapcsolatot jelent. Pl.: a talált pénzt visszaadása kapcsolódik a becsületességgel. Ez a dolog cselekvésre indukál minket (a többségünket).

A hozzáférhetőség azt jelenti, hogy a kognitív reprezentációk felidézésének és felhasználásának sebességbeli és könnyedségbeli skálája mutatható ki. Magyarán egyes dolgok könnyebben eszünkbe jutnak. Mindenki hajlamos arra, hogy a könnyebben eszébe jutó információk alapján alkosson értékítéletet. A hozzáférhetőséget a következők facilitálják:

- elvárások (az elgondolt végkifejlet színezi a valóban történtek értelmezését, háttérinformációk)
- motívumok (nem csak azt látjuk, amire számítunk, hanem azt is, amit látni akarunk, szükséges polarizáció a vita során)
- hangulatok (benyomáskeltés bókolás által)
- kontextus (a tágabb környezet megfigyelése egészen máshogy értelmezi bennünk az észlelt jelenséget)
- új keletű előhívás (a friss információ erősebb)

A megfelelési (korrespondáló) következetés: Az a folyamat, amikor valakit olyan személyiségvonásokkal ruházunk fel, ami megfelel a megfigyelt viselkedésnek. Mivel nem állandóan figyeljük meg az adott illetőt, szinte mindig tévedünk.

Megfeleltetési torzítás: A cselekvő személyes jellemvonásaira következtetünk a megfigyelt cselekvésből még akkor is, ha következtetés nem igazolt, és a viselkedés magyarázatára más lehetséges okok is vannak. (Gyakran következetlenséggel vádoljuk az igazából kényszer hatása alatt álló személyt. „Soha nem mondd, hogy soha!”)

A személyészlelés következményei (mélyebb fokai)

Attribúció

Az attribúció egy viselkedés vagy esemény okával kapcsolatos ítélet. Eredete lehet:

- kulturális (más kultúrájú emberek mással indokolnak egyes tetteket)
- kiugró ok (a közvetlenül megfigyelt eseményeknek nagyobb jelentőséget tulajdonítunk, „de a saját szememmel láttam, hogy…”, és? – tényleg látta, de akkor és ott, abban a helyzetben…)
- kovariáló információk (az együttesen gyakrabban észlelt jelenségeket általánosítjuk: illuzórikus korreláció)
- személyes részvétel (alapvető attribúciós hiba)

Implikált személyiségelméletek

A vonások közti kapcsolatokra vonatkozó elvárásaink polarizálják, kiélesítik az egyénről kialakított képünket. Schneider 1973-as elmélete szerint, akit nagylelkűnek tartunk, melegszívűnek is fogjuk tartani, pedig lehet, hogy tévedünk.

A sokféle jellemző integrálása

David Hamilton 1984-es elmélete szerint az azonos vonásokat tükröző viselkedésmódok az emlékezetben csoportokká állnak össze. Ezek a csoportok rendezőelvek szerint működnek: ahogy az emberek mentálisan egységbe szervezik a másokról alkotott benyomásaikat. Mindig egy bizonyos vonás érvénysül, a többi nem.

Önbeteljesítő jóslat

A benyomásokkal konzisztens viselkedés jön létre. A személy másokkal kapcsolatos elvárásai azokat a viselkedési mintákat idézik elő, amelyek megerősítik az elvárásokat.

A szociálpszichológia alapjai

2005-10-06T13:54:00.000-07:00

A szociálpszichológia alapjai

Miért látjuk mindig azt, amit szeretnénk?

A szociálpszichológia definíciója

A szociálpszichológia annak a tudományos tanulmányozását jelenti, hogy hogyan hatnak a társas és a kognitív folyamatok arra, ahogyan az emberek észlelik és befolyásolják egymást, illetve ahogyan egymáshoz viszonyulnak.

Társas folyamatok: ezeken keresztül hatnak a gondolatainkra, érzéseinkre és tetteinkre a körülöttünk lévő emberek és csoportok.

Kognitív folyamatok: Elménk működését alkotják: emlékeink, észlelésünk, gondolataink, érzelmeink és vágyaink kognitív folyamatokon keresztül befolyásolják, hogy hogyan fogjuk fel a világot, és ugyanezen folyamatokon keresztül vezérlik tetteinket.

Kurt Lewin: Minden emberi viselkedés az egyének életének területeitől függ. Az emberek vélekedéseinek és viselkedéseinek legfőbb meghatározója a valóságról alkotott szubjektív értelmezésük, és ezeket a szubjektív értelmezéseket és magát a viselkedést társas hatások konstruálják.

Börtönpélda:
1. A börtön zárt közeg mint élettér, ezért a viselkedési repertoár is szűkített, vagy szélsőségekben nyilvánul meg. A szélsőségek közti kontinuum elenyészik: ezért képzelhető el néha extrém agresszió a zárkán belül, amit a sértett fogvatartott nem mer jelenteni. A fogvatartott a társai által élesen be van határolva. Szerepeinek száma nem véges, de jelentősen kevesebb, mint a szabad életben.
2. A börtönben eltöltött évek hosszú távon befolyásolják a fogvatartottak felfogását a világról. Gyakran a fogvatartottak nem hisznek az igazságos világban, illetve azt gondolják, hogy nem elég erősek ahhoz, hogy talpra álljanak, csökken a belső kontrolljuk. Ez elsősorban nem a börtön fizikai zártságából következik, ez a hatás csak közvetett, az elsődleges ok a zárt társas közeg.
3. Hasonló folyamatok minden bizonnyal jelentkeznek a személyzeten is, hiszen az ő szociális életterük is zárt. A személyzet tagjai is elveszíthetik az önbecsülésüket, szélsőségek felé tolódhatnak, illetve gonosznak vélhetik a külvilágot, ezért a társas közegük egyre inkább bezárul.
4. Természetes folyamatok következtében a fogvatartottak és a személyzet nem csak az ellenséget láthatják egymásban, hanem a szövetségest is. Kétfajta megoldás létezik: az illegitim szövetség (pl. a korrupció), és a legitim szövetség: a konstruktív együttműködés. Az utóbbi erélyesen elősegítheti a fogvatartottak sikeres reintegrációját, valamint a személyzet elégedettségét növelheti.

A szociálpszichológia két axiómája

1. A valóság megkonstruálása: Minden ember valóságról alkotott nézete konstrukció, melyet mind a kognitív folyamatok – az elménk működése -, mind a társas folyamatok – jelenlévő vagy elképzelt más emberek hatásai – együttesen generálnak.

2. A társas befolyásolás mindent átható jellege miatt más emberek gyakorlatilag minden gondolatunkra, érzésünkre és viselkedésünkre hatnak, akár jelen vannak, akár nem.

Három motivációs elv (hogyan zajlik is ez az egész?)

1. Az emberek az események kézbentartására törekednek. Mindannyian megpróbáljuk megérteni és megjósolni annak a társas világnak az eseményeit, amelyben élünk.

2. Az emberek kapcsolatot keresnek másokkal. Az emberek kölcsönös támogatáson, szereteten és elfogadáson alapuló érzelmi viszonyulásokat szeretnének kialakítani és fenntartani azokkal, akiket kedvelnek és értékelnek.

3. Az emberek önmagukat és az övéiket értékelik. Szeretnénk magunkat, valamint mindent és mindenkit kedvező színben látni, aki vagy ami hozzánk kapcsolódik.

A feldolgozás három elve

1. Konzervativizmus: a fennálló nézetek lassan változnak. Az egyének és a csoportok világról alkotott elképzelései lassan változnak és önfenntartók.

Börtönpélda: családon belüli erőszakot elszenvedő elítélt nők: nagyon nehezen jönnek rá, hogy a börtönbekerülésük fő oka az, hogy a velük egy háztartásban élő férjük vagy élettársuk önkényének ellentmondás nélkül engedelmeskedtek. De egyszer „betelt a pohár”, és a lehető legdurvább módon léptek ki a helyzetből: megölték a zsarnok férfit.
Ugyanakkor sok börtönben lévő férfi is elszenvedte a családon belüli erőszakot gyermekkorában, ezért sokuk úgy vélekedik, hogy „az asszony verve jó”, de nem is igazán tudja, hogy mi a fő oka annak, hogy erőszakosan viselkedett. Ugyanilyen konzervativizmus lehet a jó útra térés kérdése, azonban ezt jelentősen több tényező befolyásolja.

2. A hozzáférhető információnak nagy hatása van. Általában az az információ van a legnagyobb hatással a gondolkodásunkra, érzéseinkre és viselkedésünkre, amelyik a legkönnyebben hozzáférhető.

Erre az a legjobb példa, hogyha cigányokkal találkozunk, egyből az jut eszünkbe, hogy bűnözők, a roma kultúra többi elemével ritkábban találkozunk, és az egyéb okokra nem jut időnk odafigyelni. Ez az illuzórikus korreláció jelenségére egy példa.

3. Felületesség vagy alaposság. Az emberek általában csak felületesen dolgozzák fel az információt, alkalmanként azonban motiváltak az alaposabb feldolgozásra.

Jellemzően számos embert nem érdekel a börtön, azonban, ha valakinek egy közeli hozzátartozója kerül börtönbe, azonnal érdeklődni kezd, aggódni kezd. Ilyen a börtönvilág egésze is: csak a rendkívüli esemény megy hírszámba a médiában.

A modern pszichológia bv vonatkozásai

2005-10-06T12:24:00.000-07:00

A börtön zárt társas közeg, zártságára nem csak a rácsok és falak jellemzők, hanem - talán jellegzetesebben - a kommunikációs zártság: a fogvatartott el van különítve a külvilágtól, szabályzott a kommunikációja hivatalosan és egymás között is; azonban - és egy nagyon fontos - a fogvatartottak valamilyen szinten mégis úgy kommunikálnak, mit azok a személyek, akik nem kerülnek a börtön közelébe:

- a kommunikációt valaki elindítja
- a kommunikációt valaki fogadja
- a kommunikáció valamilyen térben zajlik
- a kétirányú kommunikáció az interakció
- a folyamatosan fenálló interakció a szerep
- a szerepek összessége a szelf
- a szelfek összege a társas közeg
- az összes társas közeg maga a társadalom

A börtön tehát nem válik el a társadalomtól, folyamatosan kapcsolatban áll vele, és ez fordtva is igaz: a társadalom sem válik meg a börtönlakókról. A börtön és a társadalom között interakció zajlik. A kommunikációs csatornákat a jogszabályok rendezik, helyettesítik és strukturálják. Nem csak jogszabályok határozzák meg ilyen szempontból a börtön világát, hanem a média és a divat is.

A fenti rajzon minden említett elem felfedezhető, jellemző és elemezhető. Nyomtassuk ki a fenti rajzot, és tegyünk arra kísérletet, hogy a kommunikáció fenti elemeit megragadjuk benne! Nehéz feladat ez. A börtön minden pszichológiai szakága hasonló feladatokkal foglakozik, ezért a létező legnagyobb tévedés azt hinni, hogy a börtön totálisan el van zárva a külvilágtól.

A modern pszichológia

A börtön társas közeg.
Az egyén hatása a csoportra:
- nevelői csoportos foglalkozás, reggeli vagy esti eligazítás
A csoport hatása az egyénre:
- új felszerelő börtönőr beilleszkedik a munkába, a zárkába új fogvatartott érkezik
Az egyén hat az egyénre:
- munkatársi beszélgetés, egyéni nevelői foglalkozás
Az egyén mögött mindig nézetek, eszmék állnak:
- a biztonsági tiszt a biztonsági szabályzat alapján igazítja el a váltást.

Ezért a börtön pszichológiai szempontból is társas közeg, ezért a börtönhöz kapcsolódó pszichológiai területeket a következőképpen (a modern pszichológiai felfogás szerint) csoportosítjuk:

- kognitív pszichológia
- klinikai pszichológia
- fejlődéslélektan vagy neveléspszichológia
- igazságügyi pszichológia
- szervezetpszichológia
- szociálpszichológia

Kognitív pszichológia (Általános lélektan)

A kognitív pszichológia az emberi elmét nem csupán a szubjektum felől közelíti meg, ennek ellenére minden pszichológiai irányzat alapját képezi.
Kutatási témái a következők:
- érzékelés,
- tanulás,
- probléma megoldás,
- emlékezet,
- figyelem,
- tanulás.
A legfontosabb fogalom a információ feldolgozási mechanizmus. Az információ feldolgozó mechanizmus ebben az értelemben maga az elme (a lélek mentális funkciója), amely a bejövő ingereket érzékeli, feldolgozza, rögzíti, felidézi, majd visszaadja. A kognitív pszichológia kettő másik fontos kutatási tárgya a
- az érzelem
- a motiváció.
A két fogalom nehezen válaszható el egymástól, és kiemelten fontos, hogy jelentős hatással bír a fentebb említett kutatási témákra (érzékelés, tanulás, probléma megoldás, emlékezet, figyelem, tanulás).

Fontos börtönvonatkozás: a börtön hétköznapi élete sem értelmezhető általános pszichológiai ismeretek nélkül. Jelenleg a magyar börtönökben nagyon kevés praktizáló pszichológus van pl. az angol börtönökhöz képest.

Klinikai pszichológia

A tudományág másik neve tanácsadás is lehet. A pszichopatológiás jelenségek megértésével, kezelésével és gyűjteményezésével foglalkozik viselkedéses és elmekórtani szempontból. A tanácsadással vagy a pszichoterápiával mindig egy lapon említik. Számos pszichoterápiás módszer (vagy megközelítés) létezik a hipnózistól, az NLP-n, a pszichoanalízisen, a kognitív-behaviour terápián, a rövid dinamikus pszichoterápián stb. kerezstül egyészen a krízisintervencióig. A klinikai pszichológus nem ír fel gyógyszert, az az orvos (a pszichiáter dolga), de ennek ellenére sok klinikai pszichológus foglalkozik agyi sérüléssel elő személyekkel. Ez utóbbi terület a klinikai neuropszichológia.
Az alkalmazott módszerek sokszínűsége miatt jelnleg magyarországon pszichoterápiát a pszichiáter és a klinikai szakvizsgával rendelkező pszichológus végezhet.

Fontos börtönvonatkozás: Igazságyügyi Megyfigyelő és Elmegyógyító Intézet, Gyógyító-nevelő Csoportok, Kábítószer-prevenciós részlegek.

Fejlődéslélektan

A fejlődéslélektan az elme fejlődést vizsgálja az életkornak megfelelően, azt kutatja, hogy miként alakul ki a személyiség a fejlődés során, és hogy hogyan változnak a kognitív sajátosságok. a kutatás tárgya lehet az intellektuális, a kognitív, az idegrendszeri, a társas vagy a morális fejlődés. A legnagyobb fejlődéslélektanászok a következők voltak: Vigotszkíj, Piaget, Bruner és a neoanalitikus Erik Erikson.

Fontos börtönvonatkozás: a fogvatartottak többsége számos káros tényezőnek volt kitéve gyermekkorában, és ez az egyik jelentős faktora annak, hogy börtönbe kerültek.

Igazságügyi pszichológia

Vagy forenzikus pszichológia. El kell különíteni a kriminálpszichológiától, de csak a célját tekintve. Az igazságügyi pszichológia tárgya már mindenképpen egy olyan személy, aki fogva van, azaz tágabb értelemben a fogvatartott.

Fontos börtönvonatkozás: a börtön elsősorban nem bűnüldöző szerv, hanem szociális feladatokat lát el. Ebben a tekintetben nagyon fontos, hogy a fogvatartottak nem olyan személyek, akiknek valamilyen szinten ártani akarunk (el akarjuk őket fogni, mint a rendőrség), hanem a törődni akarunk velük. Ez a reintegráció vagy reszocializáció fogalma.

Szervezetpszichológia

A szervezetpszichológia a pszichológiai módszereivel a szervezetek funkcióival és elemeivel foglalkozik, mint a munkaerő, a munkateljesítmény, a szervezeti kultúra, a munkakapcsolati kommunikáció, az alkalmasság, a beválás, a kiképzés, az elégedetettség, a stressz vagy a vezetési stílus stb.

Fontos börtönvonatkozás: a piramidális szervezeti kultúra sajátosságai, a kommunikáció mint a kezelés – a fogvatartotti programok – része, rezsimprofil, klasszifikáció, individulaizációs törekvések