Munkácsy Mihály: Ecce HomoA személyészlelés
A következőkben nem a „bűnözők” felmentéséről lesz szó, hanem arról, hogy a gyakran félreérthetőek az emberek egyes cselekedetei, és egyes ítéleteink mélyen beágyazottak.
Bevezetés
Az előzőekben talán láthattuk, hogy még a tárgyakat sem vagyunk képesek társas és kognitív hatások nélkül érzékelni (gondoljunk itt csak az ízlés fogalmára!). Ez sokkal erélyesebben vonatkozik a személyekre, a személyészlelésre. Ez kifejezetten érvényes a börtönkörnyezetben, hiszen a börtönben az interakció ember és ember között zajlik, ráadásul zárt térben. Nem lehet a személyészlelés elől elzárkózni, vagyis inkább: nem lehet előle elmenekülni, ahogy azt a későbbi tanulmányaink során látni fogjuk.
David Rosenham tesztekkel mért, teljesen normális embereket utalt be elmegyógyintézetekben az Egyesült Államokban, és az összes személy őszintén beszélt magáról, és felvették őket a kliensek közé, és nem derült fény arra, hogy szélhámosok lennének. Az 1973-ban végzett kísérlet tanulságai a következők:
- nem nagyon tudunk attól a társas közegtől elvonatkoztatni, ahol hivatalos tevékenységünket végezzük,
- a társas közeg kívánalmai szerint fogjuk kezelni azokat az embereket, akikkel kapcsolatba lépünk.
A következőkben nem a „bűnözők” felmentéséről lesz szó, hanem arról, hogy a gyakran félreérthetőek az emberek egyes cselekedetei, és egyes ítéleteink mélyen beágyazottak.
Bevezetés
Az előzőekben talán láthattuk, hogy még a tárgyakat sem vagyunk képesek társas és kognitív hatások nélkül érzékelni (gondoljunk itt csak az ízlés fogalmára!). Ez sokkal erélyesebben vonatkozik a személyekre, a személyészlelésre. Ez kifejezetten érvényes a börtönkörnyezetben, hiszen a börtönben az interakció ember és ember között zajlik, ráadásul zárt térben. Nem lehet a személyészlelés elől elzárkózni, vagyis inkább: nem lehet előle elmenekülni, ahogy azt a későbbi tanulmányaink során látni fogjuk.
David Rosenham tesztekkel mért, teljesen normális embereket utalt be elmegyógyintézetekben az Egyesült Államokban, és az összes személy őszintén beszélt magáról, és felvették őket a kliensek közé, és nem derült fény arra, hogy szélhámosok lennének. Az 1973-ban végzett kísérlet tanulságai a következők:
- nem nagyon tudunk attól a társas közegtől elvonatkoztatni, ahol hivatalos tevékenységünket végezzük,
- a társas közeg kívánalmai szerint fogjuk kezelni azokat az embereket, akikkel kapcsolatba lépünk.
(Ha megjelenik velünk szemben egy rab, rabruhában, valószínűleg rabként fogjuk kezelni, intézkedni fogunk vele, törvényes kötelezettségünknek megfelelően. Azonban a rabruha mögött ott van rab, az ember. Úgy járunk el mindannyian, mint Pilátus a Bibliában, kimondjuk, hogy ECCE HOMO, de a kötelességeink – vagy vélt kötelmeink szerint cselekszünk, azaz mossuk a kezeinket.)
Az első benyomás kialakítása
Az emberek jellemvonásaira, másokhoz fűződő kapcsolataira vonatkozó tudásunk a kognitív reprezentáció egyik formája. Ez a fogalom olyan tudásegyüttesre vonatkozik, amit az ember a memóriájában tárol. Kognitív reprezentációnk van helyzetekről, emberekről és társadalmi csoportokról.
Kognitív reprezentációnk van például arról, hogy hogyan zajlik egy nevelői kihallgatás, hogy mit kell mondania fogvatartottnak, hogyan kell viselkednie, és hogy milyen társas közegben képzeljük el az egészet. Ha a fogvatartott kognitív sémája egészen más, mint a miénk, egyes cselekedeteinek szándékot tulajdoníthatunk. Ha nem köszön rendesen, ahogy mi elvárnánk, akkor udvariatlannak tartjuk. Ha felemeli a hangját, azt gondolhatjuk, hogy követelőzik. Pedig lehet, hogy az egész csak azért van, mert máshogy szocializálódott, mint mi. Más értékek képezik az identitását.
Az első benyomások nyersanyaga
A ruha teszi az embert. Általában az emberek kinézete az első és gyakran az egyetlen forrásunk arra vonatkozólag, hogy milyenek lehetnek ők.
Downs és Lyons 1991-es vizsgálata (szimulált kísérlet) szerint az igazságszolgáltatás sem vak, még a bíróságokon is jobban jár az, aki vonzó. A vonzóbb vádlottak alacsonyabb óvadék fejében kerülhettek szabadlábra.
Stewart 1985-ös vizsgálata szerint a vonzó elítéltek enyhébb büntetést kapnak.
A fenti két példához (és a Zimbardo féle börtönkísérlethez is) tudni kell, hogy mi az a szimulált kísérlet: ezek laboratóriumban zajlanak, mesterséges környezetben, azonban a vizsgálati személyek azt hiszik, hogy valós környezetben vannak, vagy a végzett vizsgálat céljának hisznek egészen mást. Ilyen vizsgálat volt a Milgram és az Asch kísérlet is. (Ezekről a fontos vizsgálatokról majd később…)
Nemi különbségek
Furcsa a helyzet, ugyanis Heilman és Stopeck 1985-ös kísérlete szerint a vonzó külsejű nőt az emberek általában kevésbé tartják jó képességűnek, mint a vonzó külsejű férfit. (Fénykép-értékelési kísérlet.) Ennek az a magyarázata, hogy a nőis szépség a tudatunkban – társas hatásnak köszönhetően – egészen más jellegű érzéseket indukál, mint a tehetségességre vonatkozó képzeteink. A jelenség nem csak nő-féri viszonylatban fordulhat elő, hanem etnikai alapon is.
A börtönben szolgálatot ellátó nők „érzik” ezt a jelenséget, talán ezért is humánusabbak a fogvatartottakkal, és talán ezért vonódnak be jobban egy-egy „rázósabb” esetbe jobban. Ez a jelenség különbözik az indukált anya-szereptől, ami a börtön totális intézmény jellege miatt alakulhat ki (erről is majd később…).
Nem verbális kommunikációból eredő benyomások
Kedveljük azokat a személyeket, akik a testükkel felénk irányulnak, a szemünkbe néznek, felénk tekintenek, bólogatnak, amikor beszélünk, és úgy hisszük, hogy ők is kedvelnek minket.
A megtévesztés észlelése
Paul Ekman és Wallace Fiesen kuatásai szerint a hazugok gyakran nem verbális jelekkel árulják el magukat, de nem ezek azok a jelek, amire figyelünk. A rendőrségen rendszerint a vádlottakat önmagukkal való ellentmondásokba kényszerítik bele, aminek a vége a legtöbb esetben a beismerő vallomás lesz a vége. Arcmimikánkat és a szavainkat könnyedén tudjuk kontrollálni, de van egy-két gesztus amit nem:
Az első benyomás kialakítása
Az emberek jellemvonásaira, másokhoz fűződő kapcsolataira vonatkozó tudásunk a kognitív reprezentáció egyik formája. Ez a fogalom olyan tudásegyüttesre vonatkozik, amit az ember a memóriájában tárol. Kognitív reprezentációnk van helyzetekről, emberekről és társadalmi csoportokról.
Kognitív reprezentációnk van például arról, hogy hogyan zajlik egy nevelői kihallgatás, hogy mit kell mondania fogvatartottnak, hogyan kell viselkednie, és hogy milyen társas közegben képzeljük el az egészet. Ha a fogvatartott kognitív sémája egészen más, mint a miénk, egyes cselekedeteinek szándékot tulajdoníthatunk. Ha nem köszön rendesen, ahogy mi elvárnánk, akkor udvariatlannak tartjuk. Ha felemeli a hangját, azt gondolhatjuk, hogy követelőzik. Pedig lehet, hogy az egész csak azért van, mert máshogy szocializálódott, mint mi. Más értékek képezik az identitását.
Az első benyomások nyersanyaga
A ruha teszi az embert. Általában az emberek kinézete az első és gyakran az egyetlen forrásunk arra vonatkozólag, hogy milyenek lehetnek ők.
Downs és Lyons 1991-es vizsgálata (szimulált kísérlet) szerint az igazságszolgáltatás sem vak, még a bíróságokon is jobban jár az, aki vonzó. A vonzóbb vádlottak alacsonyabb óvadék fejében kerülhettek szabadlábra.
Stewart 1985-ös vizsgálata szerint a vonzó elítéltek enyhébb büntetést kapnak.
A fenti két példához (és a Zimbardo féle börtönkísérlethez is) tudni kell, hogy mi az a szimulált kísérlet: ezek laboratóriumban zajlanak, mesterséges környezetben, azonban a vizsgálati személyek azt hiszik, hogy valós környezetben vannak, vagy a végzett vizsgálat céljának hisznek egészen mást. Ilyen vizsgálat volt a Milgram és az Asch kísérlet is. (Ezekről a fontos vizsgálatokról majd később…)
Nemi különbségek
Furcsa a helyzet, ugyanis Heilman és Stopeck 1985-ös kísérlete szerint a vonzó külsejű nőt az emberek általában kevésbé tartják jó képességűnek, mint a vonzó külsejű férfit. (Fénykép-értékelési kísérlet.) Ennek az a magyarázata, hogy a nőis szépség a tudatunkban – társas hatásnak köszönhetően – egészen más jellegű érzéseket indukál, mint a tehetségességre vonatkozó képzeteink. A jelenség nem csak nő-féri viszonylatban fordulhat elő, hanem etnikai alapon is.
A börtönben szolgálatot ellátó nők „érzik” ezt a jelenséget, talán ezért is humánusabbak a fogvatartottakkal, és talán ezért vonódnak be jobban egy-egy „rázósabb” esetbe jobban. Ez a jelenség különbözik az indukált anya-szereptől, ami a börtön totális intézmény jellege miatt alakulhat ki (erről is majd később…).
Nem verbális kommunikációból eredő benyomások
Kedveljük azokat a személyeket, akik a testükkel felénk irányulnak, a szemünkbe néznek, felénk tekintenek, bólogatnak, amikor beszélünk, és úgy hisszük, hogy ők is kedvelnek minket.
A megtévesztés észlelése
Paul Ekman és Wallace Fiesen kuatásai szerint a hazugok gyakran nem verbális jelekkel árulják el magukat, de nem ezek azok a jelek, amire figyelünk. A rendőrségen rendszerint a vádlottakat önmagukkal való ellentmondásokba kényszerítik bele, aminek a vége a legtöbb esetben a beismerő vallomás lesz a vége. Arcmimikánkat és a szavainkat könnyedén tudjuk kontrollálni, de van egy-két gesztus amit nem:
- orrpiszkálás: hazugság, rejtőzködés
- kéz a tarkó mögé: hazugság, tanácstalanság
- lábujjhegyre állás: menekülési érzés, kényelmetlen helyzet az interakcióban.
Ezekre a gesztusokra nem szabad túlzottan figyelni! A „paranoid” emberek túlságosan szenzitívek ezekre a jelenségekre. Drogos élménybeszámolókból kiderül, hogy gyakran az ilyen jelek félreértelmezése generálja a „parát”.
Hazugságvizsgálat: multiszenzoros reakciómérés
Figyelemvonzó jelek: A jel kiugró jellegének nevezzük azt a képességét nevezzük, hogy a figyelmet kelt a kontextusában.
A jelek értelmezése: Egyes magatartásokról alkotott fogalmunk az elménkben jellemvonásokról alkotott tudásunkhoz asszocializálódik. Ez az asszociáció a az adott magatartás (cselekvéssor) hatására azonnal, további értelmezés nélkül aktiválódik. Egymással nem rokon gondolatok is asszocializálódhatnak egymással, ha gyakran gondolunk együtt rájuk. Az asszociáció két kognitív tartalom közti kapcsolatot jelent. Pl.: a talált pénzt visszaadása kapcsolódik a becsületességgel. Ez a dolog cselekvésre indukál minket (a többségünket).
A hozzáférhetőség azt jelenti, hogy a kognitív reprezentációk felidézésének és felhasználásának sebességbeli és könnyedségbeli skálája mutatható ki. Magyarán egyes dolgok könnyebben eszünkbe jutnak. Mindenki hajlamos arra, hogy a könnyebben eszébe jutó információk alapján alkosson értékítéletet. A hozzáférhetőséget a következők facilitálják:
Hazugságvizsgálat: multiszenzoros reakciómérés
Figyelemvonzó jelek: A jel kiugró jellegének nevezzük azt a képességét nevezzük, hogy a figyelmet kelt a kontextusában.
A jelek értelmezése: Egyes magatartásokról alkotott fogalmunk az elménkben jellemvonásokról alkotott tudásunkhoz asszocializálódik. Ez az asszociáció a az adott magatartás (cselekvéssor) hatására azonnal, további értelmezés nélkül aktiválódik. Egymással nem rokon gondolatok is asszocializálódhatnak egymással, ha gyakran gondolunk együtt rájuk. Az asszociáció két kognitív tartalom közti kapcsolatot jelent. Pl.: a talált pénzt visszaadása kapcsolódik a becsületességgel. Ez a dolog cselekvésre indukál minket (a többségünket).
A hozzáférhetőség azt jelenti, hogy a kognitív reprezentációk felidézésének és felhasználásának sebességbeli és könnyedségbeli skálája mutatható ki. Magyarán egyes dolgok könnyebben eszünkbe jutnak. Mindenki hajlamos arra, hogy a könnyebben eszébe jutó információk alapján alkosson értékítéletet. A hozzáférhetőséget a következők facilitálják:
- elvárások (az elgondolt végkifejlet színezi a valóban történtek értelmezését, háttérinformációk)
- motívumok (nem csak azt látjuk, amire számítunk, hanem azt is, amit látni akarunk, szükséges polarizáció a vita során)
- hangulatok (benyomáskeltés bókolás által)
- kontextus (a tágabb környezet megfigyelése egészen máshogy értelmezi bennünk az észlelt jelenséget)
- új keletű előhívás (a friss információ erősebb)
A megfelelési (korrespondáló) következetés: Az a folyamat, amikor valakit olyan személyiségvonásokkal ruházunk fel, ami megfelel a megfigyelt viselkedésnek. Mivel nem állandóan figyeljük meg az adott illetőt, szinte mindig tévedünk.
Megfeleltetési torzítás: A cselekvő személyes jellemvonásaira következtetünk a megfigyelt cselekvésből még akkor is, ha következtetés nem igazolt, és a viselkedés magyarázatára más lehetséges okok is vannak. (Gyakran következetlenséggel vádoljuk az igazából kényszer hatása alatt álló személyt. „Soha nem mondd, hogy soha!”)
A személyészlelés következményei (mélyebb fokai)
Attribúció
Az attribúció egy viselkedés vagy esemény okával kapcsolatos ítélet. Eredete lehet:
- kulturális (más kultúrájú emberek mással indokolnak egyes tetteket)
- kiugró ok (a közvetlenül megfigyelt eseményeknek nagyobb jelentőséget tulajdonítunk, „de a saját szememmel láttam, hogy…”, és? – tényleg látta, de akkor és ott, abban a helyzetben…)
- kovariáló információk (az együttesen gyakrabban észlelt jelenségeket általánosítjuk: illuzórikus korreláció)
- személyes részvétel (alapvető attribúciós hiba)
Implikált személyiségelméletek
A vonások közti kapcsolatokra vonatkozó elvárásaink polarizálják, kiélesítik az egyénről kialakított képünket. Schneider 1973-as elmélete szerint, akit nagylelkűnek tartunk, melegszívűnek is fogjuk tartani, pedig lehet, hogy tévedünk.
A sokféle jellemző integrálása
David Hamilton 1984-es elmélete szerint az azonos vonásokat tükröző viselkedésmódok az emlékezetben csoportokká állnak össze. Ezek a csoportok rendezőelvek szerint működnek: ahogy az emberek mentálisan egységbe szervezik a másokról alkotott benyomásaikat. Mindig egy bizonyos vonás érvénysül, a többi nem.
Önbeteljesítő jóslat
A vonások közti kapcsolatokra vonatkozó elvárásaink polarizálják, kiélesítik az egyénről kialakított képünket. Schneider 1973-as elmélete szerint, akit nagylelkűnek tartunk, melegszívűnek is fogjuk tartani, pedig lehet, hogy tévedünk.
A sokféle jellemző integrálása
David Hamilton 1984-es elmélete szerint az azonos vonásokat tükröző viselkedésmódok az emlékezetben csoportokká állnak össze. Ezek a csoportok rendezőelvek szerint működnek: ahogy az emberek mentálisan egységbe szervezik a másokról alkotott benyomásaikat. Mindig egy bizonyos vonás érvénysül, a többi nem.
Önbeteljesítő jóslat
A benyomásokkal konzisztens viselkedés jön létre. A személy másokkal kapcsolatos elvárásai azokat a viselkedési mintákat idézik elő, amelyek megerősítik az elvárásokat.
