Goffman alapvető meggyőződése volt az elmebetegekről, hogy azok nem őrültek, hanem szerepelvárásnak engedelmeskednek a kórházakban. Az emberi személyiség cselekvő része a szelf, amely szerepekből épül fel. A szerepek interakciós helyzetek, amikben minimálisan két ember vesz részt. Ha az interakciót két ember kapcsolatára egyszerűsítjük, láthatjuk, hogy a két ember kommunikációja során valósul meg a szerep, aminek az egyik végén a kommunikáció vevője, a másikon az adója található. A szerepek tehát minimálisan kétpólusúak. Ha ezeket a pólusokat pálcikákként képzelnénk el, akkor ezeket a pálcikákat fel lehetne fűzni egy zsinegre, és megkapnánk az adott személy összes szerepét. A szerepek lánca azonban éppen úgy körbeöleli a személyiség belsőbb részeit, mint a nyaklánc a nyakat. Ha a zsineg két végét egymáshoz kötnénk, megkapnánk a szelf pillanatát. A szelf ugyanis időben változik, mert a szerepeket eredményező interakciók is folyamatosan változnak. A szelfpillanatoknak egymásból kell következniük az időben, a térben és az ok-okozati láncon, ezt a szociálpszichológia kontinuitásnak és kongruitásnak nevezi. A totális intézményben, ahol az emberek a zárt setting miatt folyamatosan interakciós helyzetben vannak, teljes mértékben (totálisan) kötött a szelfjük. Goffman ezt a jelenséget nevezte a szelf reprezentációnak, amit magyarul szerintem merőben tévesen az én bemutatásának szokták fordítani. Goffman a szelf reprezentáció fogalmának körülírásával jelentős lendületet adott a szociálpszichológia fejlődésének. 
A szelf aspektusai:
- becsüljük meg önmagunkat
- hozzuk ki a legtöbbet önmagunkból
- ismerjük meg önmagunkat
- fejlesszük képességeinket
- hogyan éljünk békében önmagukkal?
- hogyan gyakoroljunk önkontrollt?
- hogyan növeljük önértékelésünket?
- önbizalom
Az én a megismerés tárgya lehet. Az előzőekben láttuk, hogy a személyek is az észlelés tárgyai lehetnek. Önmagunkat is képesek vagyunk észlelni, hiszen, mi is személyek vagyunk.
A self irányítja a gondolatainkat, érzéseinket és viselkedésünket. A self a cselekvő én.
Az énfogalom
Az énfogalom az egyén személyes képességeiről való ismereteinek összessége. Kétéves korunk körül felismerjük magunkat a tükörben, de az énfogalom kialakulása sokkal hosszabb ideig tart. Az önészlelési elmélet szerint (Daryl J. Bem, 1967 táján), amikor a belső jelzések gyengék vagy kétértelműek, akkor a nyílt viselkedésünk alapján vonunk le magunkról következtetéseket a személyes tulajdonságainkkal kapcsolatban.
Ezért a börtönben igyekszünk úgy viselkedni, hogy önmagunk számára pozitívak legyünk. Ezt a munkakörünk határozza meg. A munkakör azonban feladatok sorából áll fel, ezért egyes feladatokat kedvelni fogunk, másokat meg nem. A személyes beállítódásunktól (attitűd) fog függeni, hogy tetszünk-e magunknak.
- konfliktusok a feladatok között időben (a nevelő meghallgat, majd fegyelmi vétséget vizsgál)
- konfliktusok egy térben (a parancsnok a fegyelmi meghallgatáson humánus és szigorú egyszerre)
- konfliktusok a státusszal kapcsolatban (a bv. ügyész nem érezhet szolidaritást, ha valakit beidéz)
Minden ehhez hasonló helyzetben kétfajta motivációnk van:
- azt tesszük, amit jónak látunk, szabadon (intrinsic motiváció)
- egy meghatározott külső célt akarunk elérni (extrinsic motiváció)
A börtönben – a részletes jogszabályok ellenére – ez a konfliktus nem lehet definiált, mindig nagy hangsúly helyeződik az egyén döntésére. A döntés utáni cselekvési lehetőségek elvesztik a két pólus közti kontinuitást, ezért a kiélezettség jobban jellemző a börtönben, mint egyéb társas helyzetben.
Reflektív én: az önismeret egyik fontos forrását a mások által adott reakciók (feed back-ek) jelentik. Ezek értelmezése nehéz feladat. Parancsuralmi helyzetben mindenre azt kell válaszolni, hogy „értettem” (yes, sir!), bizonyos helyzetekben még grimaszolni is tilos, ilyenkor akár egy leszegett tekintet is árulkodó lehet. Nem győzzük hangsúlyozni: ez a börtönben igen kiélezett, markáns.
Társas összehasonlítás: értékeinket úgy ismerjük meg, hogy másokéval összehasonlítjuk őket.
A selfet tehát a következők alakítják:
- saját viselkedés
- gondolatok, érzelmek magunkról
- mások reakciói
- társas összehasonlítás
Az önészlelés más, mint a személyészlelés
A cselekvő-megfigyelő torzításra korábban már utaltunk, és további nagyon fontos eleme lesz a tanulmányainknak. Azt a tendenciát jelöli, hogy a saját viselkedésünket helyzeti okoknak tulajdonítjuk, másokat cselekvés közben szemlélve viszont, az okokat belső tulajdonságnak ítéljük.
Self-komplexitás
Az énösszetettség azt jelenti, hogy az emberek különböznek a selfjük komplexitásában. Bizonyos helyzetek és mindig más selfet eredményeznek. A koherencia az jelenti, hogy , hogy bármely adott pillanatban a selfünk csak egy darabja érvényesül. Az inkonzisztens viselkedésünket mindig megmagyarázzuk (ön-attribúció), életrajzot rekonstruálunk, így a jellemvonásaink integrálódnak.
Az önértékelés az egyén önmagára vonatkozó pozitív vagy negatív értékelése. Az énvédő mechanizmusok úgy fejlődnek ki, hogy az énra vonatkozó információkat úgy gyűjtjük és értelmezzük, hogy azok túlságosan pozitív értékelést eredményeznek. A következők által:
- olyan helyzeteket keresünk, ahol kitűnhetünk,
- úgy értelmezzük a tapasztalatainkat, hogy megadják nekünk a kételkedés lehetőségét,
- felértékeljük a közös tervekhez és célokhoz való hozzájárulásunkat.
A magas self-komplexitású egyének siker és kudarcélménye kiegyensúlyozottabb (lásd a fennti ábrát!). Linville elmélete szerint a magas self-komplexitású emberek könnyebben tudják az élményeiket és a tapasztalataikat rekonstruálni.
Higgins elmélete szerint, ha eltérés van az ideális énkép és a valóság között, az self-diszkrepanciát okoz, ennek emocionális hatásai vannak, és az emberek többségének ezek az érzései negatívak.
Manipulatív személyiségű fogvatartottaknál gyakran tapaszható az alacsony self-diszkrepancia és az alacsony self-komplexitás. Hangsúlyozni kell, hogy ez elsősorban self-jelenség, nem pedig pszichés vagy patologikus elem. Korábban ezeket a személyeket pszichopatának, szociopatának, avagy legújabban antiszociális személyiségzavarral élőnek minősítik. A manipulatív személyiségű fogvatartottakra azonban változatlanul érvényes, hogy nehezen kezelhetők, ennek a következő okai vannak:
- nehezen billenthetők ki az egyensúly-érzetükből, azaz a self-konzisztenciájukból,
- ennek kulturális és szocializációs oka van,
- a személyzet tagjainak más irányú szocializációja ambivalens helyzetet eredményez az interakcióban.
A fenti felismerések köszönhető a számos ország börtöneiben működő kognitív-behaviorista megközelítés, aminek az a lényege, hogy szelf-manipuláció által a fogvatartottakban a többségi társadalom által képviselt értékekeket próbálják kiépíteni. Minden fogvatartotti program, ami a személyzet és az rab-állomány között közvetlen kommunikációra épül, erélyesen befolyásolhatja a selfet.
A self és a viselkedés kapcsolata: a szelf-prezentáció
A szelf prezentáció énbemutatást jelent (Jones és Pittman elmélete). Késztetés olyan viselkedésmódokra, amelyek a megfigyelőkben kívánatos képet alakítanak ki rólunk. A börtön totális intézmény volta kifejezetten erélyesen generálja a szelf-prezentációt, ugyanis a fogvatartott állandó megfigyelés alatt áll.
Az önmonitorozás az a személyiségvonás, hogy az egyének mennyire érzékenyek a társas helyzetek elvárásaira, és mennyire alakítják a viselkedésüket ennek megfelelően (Snyder elmélete).
A börtönben általánosan uralkodó represszív (rosszabb esetben agresszív) légkör szintén represszitivitást eredményez. Azaz a fogvatartott engedelmeskedni fog az elvárásoknak, de csak viselkedéses szinten, és ellentartás alakul ki benne a hatóságokkal szemben általában, valamint személyes élményeit, érzéseit nem fogja feltárni. A hatóságokkal szembeni ellenállás oka a személyzet agresszív megnyilvánulása, pl. az, hogy korábban a börtönben a fogvatartottaknak a fal kellett fordulniuk, ha a személyzettel találkoztak, vagy hátratett kézzel és lehajtott fejjel mozoghattak az épületben. A személyes érzelmek eltitkolása a zárkén belüli agresszív légkörnek köszönhető. A fogvatartottak ilyen reakciói jelentősen megterhelik a személyzetet, stresszt eredményeznek, és korai kiégéshez vezethetnek.
